A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt megvolt? Igen? Oké. Az analfabéta, aki tudott számolni is megvolt? Igen? Oké. Akkor meg minek olvasod ezt az ajánlót? Húzás egy könyvesboltba, levenni a polcról a Gyilkos-Anders és barátai (meg akik nem azok)-at, fizetni, hazarohanni, és olvasni!
Mi újat mondhatnék én, ha már ismered Jonasson előző két agymenését? Itt a harmadik, csalódás kizárva, rekeszizomtorna indul, és ennyi.
Ja, hogy van olyan, aki még nem ismeri a szerző egyik könyvét sem? No, akkor kezdd ezzel (vagy bármelyikkel, mert mint említettem, csalódás kizárva, ha egy igazán vicces kikapcsolódásra vágysz, és ha még nem mondtam volna: a rekeszizmoknak – nem, a rekeszizom nem az, ami akkor lép működésbe, amikor a műanyag alkalmatosságban egyberakott söröket emeled fel – is igen jót tesz), és lesz néhány kellemes órád.
Mit szólnál egy olyan recepcióshoz, aki nagyon nincs a helyén karrierileg, és sokkal többre vágyik, főleg, mert ha a néhai nagyapja haladt volna a korral, akkor az unokája akár milliomos lehetne nem önerőből?
Mit szólnál egy bűnözőhöz, aki a börtönből kiközlekedve elhatározza, hogy jó útra tér, ám roppant könnyen visszakanyarítható a bűn jól ismert ösvényeire?
Mit szólnál egy nőhöz, aki lelkész, de úgy isten igazából (-ban) nem hisz?
Nos, ez a hármas olyan tervvel áll elő (jó, a terv a két nem bűnöző agyából pattan ki), ami könnyen, gyorsan, bár némi brutalitást igényelve biztosítja a vagyonszerzést. Végtagtörészeti vállalkozást indítanak, merthogy erre legalább akkora igény mutatkozik egy fejlett társadalomban, mint a templom melletti kocsmára a kistelepüléseken.
Jonasson ezúttal is hozza a szintet. Simán lehet filmet készíteni ebből a művéből is, és a karakterei megint szinte lemásznak a lapokról. Magyar részről pedig: Kúnos László harmadszor is jól vizsgázott.
Ja, és a borító ezúttal is odavonzza a tekintetet.
Szép munka! (És a haskockásításért pedig még csak felárat sem kell fizetni.)
A kötetért köszönet az Athenaeum Kiadónak.
Dobos Attila
Fordította: Kúnos László
Kiadó: Athenaeum
Megjelenés éve: 2015
Terjedelem: 380 oldal
Related Posts
Két tény: sosem szerettem a meséket, Jodi Picoult a kedvenc kortárs íróm. Jelentem, a kedvencem és lánya írtak egy olyan tündérmesét, amit az utolsó percéig…
Hát, először arról, hogy mi nem tetszett ebben a regényben. Jó, most pedig arról, hogy miért volt Picoult-nak ez a könyve is zseniális. Valószínűleg a…
Néha nem árt egy kilencéves szemével látni a világot. Főleg nem egy olyanéval, mint Milo, akinek retinitis pigmentosája van, ami azt jelenti, hogy mindössze egy…
Itten van ez az Eaten-trilógia, ami bizony rögvest felkeltette az érdeklődésemet, amikor a dögkeselyűk elkezdték ‘csiripelni’, hogy lesz egy jóféle kannibálos könyv. Valószínűleg nem stimmel…