A gyermeknevelés elfeledett, ősi módszerei
A régi közösségek bölcsességétől megfosztott, magányos, modern szülők ebben a könyvben nevelőtársakra találnak
A szerző vegyészként végzett, de aztán évekig volt világutazó riportere az NPR közszolgálati rádiónak. Amikor megszületett kislánya, Rosy, akivel igencsak viharos volt a kapcsolata az elején gyereknevelés terén, elkezdte a távoli kultúrák anyukáit és apukáit figyelni rádiós utazásai során. Fokozatosan térképezte fel, ők hogyan bánnak a gyerekeikkel. Így fedezett fel néhány ősi gyereknevelési módszert, melyek többnyire a vadászó-gyűjtögető életmódhoz kötődnek. És hatásukra önálló és kedves gyerekek lesznek. „Az univerzális gyermeknevelési módszer megismerésével betekintést nyerhetünk abba, hogyan neveli az ember az utódait már több tízezer éve, milyen nevelési módra vannak programozva.” A szerző tehát nem a spanyolviaszt találja fel, hanem olyan módszereket nyújt át a modern szülőknek, melynek létezését a civilizációs forma már régen elfedte. A könyv három ősi kultúra nevelési módszereit gyűjti össze, melyeknek egy-egy fejezetet szentel. De persze a maja, inuit és hadza módszerek mellett a nyugati módszereket is végigveszi, a végén pedig ezek összegzéseképpen a gyakorlatban is jól hasznosítható, instanttanácsokat ad a gyerekneveléshez. Az ősi kultúrák metódusai természetesen mind mások, mégis nagyon hasonlóak: „A hadza szülők abban szakértők, hogy magabiztos, önérvényesítő gyerekeket neveljenek; a gyermekkori szorongás és depresszió, amit itt, az Egyesült Államokban látunk, a hadza közösségekben ismeretlen. Az inuitok pedig figyelemre méltóan hatékony módszert dolgoztak ki a gyermekek érzelmi intelligenciájának fejlesztésére, különösen az indulatkezelés és a mások iránt mutatott tisztelet terén.” Ha látványos analógiával akarunk élni: míg a nyugati szülők kalapáccsal próbálják nevelni a gyerekeiket, addig a természetközelibb népek jóval finomabb eszközökkel, és nagyobb tárházból válogatva „csiszolják” gyermekük viselkedését. Egészen finom mozdulatokkal. A kötetből kiderül, hogy a manapság használatos gyereknevelő kézikönyvek többségének alapja többszázéves, férfi orvosok által írt füzetkék, melyeket lelencházaknak írtak, ahol iparosított gyereknevelés folyt. Kiderül, hogy valóban szüksége van-e a gyerekünknek arra a töméntelen mennyiségű játékra, amivel ellátjuk.
Könyvadatok:
Eredeti cím:
Hunt, Gather, Parent – What Ancient Cultures Can Teach Us
About the Lost Art of Raising Happy, Helpful Little Humans
Fordította: Szabó Olimpia
Megjelenés: február 11.
Kötés: füles kartonált, 411 oldal
Related Posts
Ki mondta, hogy a nagyregények ideje lejárt? Hiába szajkózták ezt sokáig a posztmodern károgók, akik a történet és a nyelv felrobbantásában hittek, akiket az irodalom…
A lány a vonaton és A víz mélyén szerzőjének új, perzselő thrillere Igen, a nők néha tudnak nagyon szarul lenni. Igen, a nőknek néha nem…
A magyar származású, 97 éves holokauszttúlélőt már 1,2 millióan követik a TikTokon. Nemsokára könyve is megjelenik Lily fogadalma címmel. „Ha valamikor megérett az idő, hogy…
Emma Donoghue már A szoba című, nagy sikerű könyvével is bizonyította, hogy nem fél kemény témákhoz nyúlni, olyan történeteket bemutatni, melyek a nők küzdelmeit mutatják…