A lány a vonaton és A víz mélyén szerzőjének új, perzselő thrillere
Igen, a nők néha tudnak nagyon szarul lenni. Igen, a nőknek néha nem sikerül pszichésen talpra állni. Igen, nem minden nő életének képzeletbeli, családi fotóalbuma áll mosolygó arcokból. Igen, a nők néha képesek teljesen szétcsúszni érzelmileg egy krízis kapcsán. Igen, erről egy nőnek nem illik beszélni, és emelt fővel illik viselnie, akármekkora fájdalom is éri.
Paula Hawkins mer róla beszélni. Paula Hawkins elmeséli őszintén, hogy milyen a nő, ha lelkében fékezhetetlen indulatok izzanak az őt ért tragédiák miatt. Bemutatja, milyen az, amikor megpróbál elégtételt venni az, akivel kibabrált az élet. Milyen az, hogyha a sors vesztesei próbálnak talpra állni, némi hatalomhoz, sikerhez vagy legalább egy kis szeretethez jutni az életben. Milyen az, amikor a lelki nincstelenek úgy érzik, nekik is jár valami. Ha más nem, a bosszú.
Mert van, akinek a bosszú a legnagyobb vagyontárgya az életben.
Paula Hawkins ismét egy női bosszúregényt írt, annak ellenére, hogy a kötetben szerepelnek férfiak is, akik nem kevésbé sebzettek, mint a nők. A hangsúly mégis a női talpra álláson van, ami sokszor botladozást jelent, vagy még nagyobb belefúródást a földbe, de legalább egyfajta szándékot a változásra.
Ám A lány a vonaton szerzője új könyvében nem elégszik meg azzal, hogy egy zseniálisan megírt lelki történetet adjon nekünk: szövegével ismét megújítja a thriller műfaját, regényének végén, ha lehet, még nagyobb csavar van, mint a legelső kötetében volt.
A lassan izzó indulatok slow burning-jelleggel bemutatott figurái és a cselekmény egyszer csak szikrát szórnak, fellángolnak, és azon kapjuk magunkat, hogy faljuk az oldalakat, perzsel minket a kíváncsiság, miközben újabb és újabb meglepetések érnek. A dramaturgia „regény a regényben” megoldása, vagy a jelen és a múlt rafináltan adagolt elegye, a gyanú mesteri lebegtetése a szereplők körül, olyan felfokozott, izzó olvasási élményt nyújt, ami egyedülálló a világirodalomban.
Paula Hawkins megint bebizonyította, hogy nemcsak az emberi pszichét, a félelmet, fájdalmat és bosszút tudja ábrázolni olyan őszinteséggel, hogy az szinte gyomorszájon rúg, de még mindig ő írja a legizgalmasabb thrillereket. Mert legyen az a gyermeke elvesztésébe belerokkant anya, legyen egy kamaszkorában elrabolt, hátrányos külsejű nő, legyen egy anyátlan, mozgássérült, indulatkezelési problémákkal, hiperszexualitással küzdő lány, legyen egy alkoholista, egyedülálló anya, legyen egy meddő, demens asszony, vagy a felbomlott házasságát sirató, híres író, mindegyikükben annyi indulat izzik, hogy elhisszük, bármelyikük képes lenne gyilkolni.
Paula Hawkins új regényében A lány a vonatonhoz hasonlóan ismét három nő történetét mutatja be, akiket valamiképpen összeköt egy férfi. A 23 éves Daniel Sutherlandet egy napon holtan találják a lakóhajóján a londoni Regent-csatornán. „Egy sötét mese csalásról, bosszúról és gyilkosságról, és három nagyon izgalmas nőről, akik bűnösök vagy nem – mondta Hawkins a Good Morning America műsorában. Hozzátette: Már alig várom, hogy megoszthassam az olvasókkal ezt a történetet.” Az időben előre és hátrafelé ugrálva a szerző folyamatosan csavar egyet a történeten, egyre fokozva a feszültséget, míg a főszereplők karakterei lassan izzanak, mint a tűz. Hawkins újra és újra meglepi az olvasót, ezúttal pedig szinte teljesen megújítja a thriller műfaját.
Paula Hawkins: Lassan izzó tűz
Eredeti cím: A Slow Fire Burning
Fordító: Tomori Gábor
Várható megjelenés: 2021. augusztus 31.
Oldalszám: 320
Kötés típusa: keménytáblás, védőborítóval
Fülszöveg: Laurát egész életében előítélettel kezelték. Azt mondták rá, forrófejű, problémás, különc. Volt, aki egyenesen azt állította, veszélyes. Miriam tudja, hogy Laura nem feltétlenül gyilkos, csak mert látták távozni a borzalmas gyilkosság színhelyéről, ráadásul véres ruhában. Miriam tisztában van vele, milyen könnyen előfordul, hogy az ember rosszkor jár a rossz helyen. Carla magánkívül van az unokaöccse brutális meggyilkolása után. Senkiben se bízik: jó emberek is képesek szörnyűségekre. De milyen messzire megy Carla, hogy megbékélhessen? Mindenki sérült, az ártatlanok és a bűnösök is. Vannak, akik annyira sérültek, hogy ölni is képesek.
„Mi ütött beléd?” „Nézd, mit tettél – és mi lett belőle.”
Mások a könyvről
„Ez a regény torkon ragad és nem ereszt. Robbanás erejével halad az első mondattól az utolsóig. Megátalkodottan rafinált, és elképesztő térérzettel rendelkezik. Mars olvasni!” − Kate Mosse
„Ezért imádom Paula Hawkinst – a Lassan izzó tűz olyan csavarokat és fordulatokat kínál, mint a legnagyszerűbb thrillerek, de emellett mély, intelligens és nagyon emberi… a szereplők pont olyanok, mint az ismerőseink… vagy épp olyanok, mint én magam. Hawkins méltó örököse Barbara Vine és Patricia Highsmith munkásságának.” − Lee Child
„Aprólékosan kitervelt cselekmény – ez a thriller olyan, mint egy hagyma, amit szakértő módon hámoznak meg.” − Belinda Bauer
„Valóban lassú izzású szöveg… Sötét, felkavaró – zaklatott történet, teli sérült szereplőkkel, és a végkifejlet briliáns. Hosszú időn át emlékezni fogunk rá.” − Shari Lapena
„Izgalmas, lebilincselő. Minden egyes pillanatát imádtam. Hawkins erősebbnél erősebb könyveket ad ki a kezéből.” − S. J. Watson
„Félelem nélkül néz szembe a gyásszal, a veszteséggel és az árulással. Bemutatja, milyen károkat okoznak, és a rákövetkező bosszút és megtorlást is. Lenyűgöző, árnyaltan kitervelt cselekmény, gyarló és végtelenül valószerű nőalakokkal.” − Sarah Vaughan
„Mindig örömünnep, amikor új Paula Hawkins-regény jön ki. Minden könyvében nagyszerű fordulatok vannak, mint a noirokban, emellett komplex, igaz, valóságos mondanivalót hordoznak – a női szereplők konkrétan olyanok, mint az ismerőseim.” − Louise Doughty
„Egyetlen szippantásra végeztem ezzel a regénnyel – lebilincselően tárja fel, milyen kárt okoznak a titkok. Olyan a stílusa, hogy már az első szóval beránt, és aztán mindvégig nem ereszt.” − Anna Bailey
A szerzőről
Paula Hawkins Zimbabwéban született, és 1989-ben költözött Londonba. Könyvei sikere előtt újságíróként dolgozott. A lány a vonaton 2015-ben, A víz mélyén pedig 2017-ben jelent meg, előbbiből 2016-ban listavezető amerikai film készült, a főszerepben Emily Blunttal. Könyvei világszerte több mint huszonhét millió példányban keltek el. A lány a vonaton 2015 legjobban fogyó könyve lett, és a könyvkiadás szinte minden rekordját megdöntötte: negyvenhat nyelvre fordították le, ötven országban jelent meg, több mint száz hétig nem került le a New York Times bestsellerlistájáról – ebből negyven hetet a lista élén töltött.
Related Posts
Egy magánrepülőgép a fedélzetén egy híján csupa nagymenővel és családtagjaikkal a felszállás után alig több, mint negyedórával az óceánba csapódik. Ketten maradnak életben, egy négyéves…
Az Özvegy egy olyan thriller, amelyben lassan élesedik ki a történet, lassan értjük meg, kinek milyen szerepe volt abban, hogy eltűnt egy kislány, és a…
Ne higgy ebben a könyvben senkinek, – írja a fülszöveg. Tényleg ne. Ne. Felejtsd el. Meg az alvást is, mert úgysem tudod letenni.
„A legbonyolultabb dolgok szeretnek a pillanat törtrésze alatt megoldódni, még ha ez nem mindig tetszik is az embernek.”Az ország legnépszerűbb krimiírója az egykor leghíresebb nyomozó…