Összességében? Kedvenc írónőm most sem okozott csalódást, ezúttal is egy felkavaró és roppant jól megalkotott művet adott ki a kezei közül.
A regény két témát boncolgat alapvetően, az egyik az elefántok életének eddig sosem látott bemutatása, a másik a spirituális világ, illetve a szellemekkel való kommunikáció megjelenítése – miközben az egészet egy nyomozás fordulatos története – melyben egy tizenhárom éves lány keresi az eltűnt édesanyját –
kerekíti ki egységes egésszé. A történetből egy szelet már a regény előtt megjelent e-book formájában.
Picoult természetesen nemcsak félinformációk alapján kezdett írni, ezúttal is igen alapos kutatómunka előzte meg a tényleges alkotói folyamatot.
Rengeteg olyan ismerettel gazdagodhatunk az elefántokkal kapcsolatban, amikről eddig más regényben ilyen mélységében nem tehettük. A regény nem sok megválaszolatlan kérdést hagy azzal kapcsolatban, hogy ezek a hatalmas, bölcs állatok milyen óriási értéket hordoznak, amiket sajnos mi, emberek oly sokszor nem látunk meg.
A spirituális oldala a regénynek talán kevésbé befogadható, mert maga a téma megosztó. Jómagam sem vagyok egy jósnőhöz járó típus, de Picoult megoldotta ezt a kérdést is, mert a stílusa annyira lenyűgöző, hogy képes volt egy hozzám nem közel álló témát is úgy leírni, hogy ittam a szavait.
A nyomozás, a karakterek ezúttal is roppant jól kidolgozottak, de a mű legerősebb részei azok, amikor Alice fejezeteit olvashatjuk az ormányosokról.
Ha azonban a szívemre teszem a kezem, azt kell mondanom, hogy a szerző ezen műve egy leheletnyivel könnyedebbre sikerült, mint a korábbi írásai. De ezt úgy kell elképzelni, hogy Jodi Picolult az eddigi munkáival olyan magasra tette azt a bizonyos lécet, hogy az most megrezdült ugyan, de a helyén maradt, és továbbra is mosolyogva tekint le a kortársak próbálkozásaira. Vagyis, aki eddig szerette az írónőt, ezúttal sem fog csalódni, mert valahogy ez a hölgy képtelen hibázni.
A kötetért köszönet az Athenaeum kiadónak.
Dobos Attila
Kiadó: Athenaeum
Fordította: Babits Péter
Megjelenés éve: 2014
Terjedelem: 455 oldal
Related Posts
Két tény: sosem szerettem a meséket, Jodi Picoult a kedvenc kortárs íróm. Jelentem, a kedvencem és lánya írtak egy olyan tündérmesét, amit az utolsó percéig…
Hát, először arról, hogy mi nem tetszett ebben a regényben. Jó, most pedig arról, hogy miért volt Picoult-nak ez a könyve is zseniális. Valószínűleg a…
Néha nem árt egy kilencéves szemével látni a világot. Főleg nem egy olyanéval, mint Milo, akinek retinitis pigmentosája van, ami azt jelenti, hogy mindössze egy…
A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt megvolt? Igen? Oké. Az analfabéta, aki tudott számolni is megvolt? Igen? Oké. Akkor meg minek olvasod…