Két tény: sosem szerettem a meséket, Jodi Picoult a kedvenc kortárs íróm. Jelentem, a kedvencem és lánya írtak egy olyan tündérmesét, amit az utolsó percéig szórakoztatónak találtam.
Az alapötlet, hogy a könyvben szereplő karakterek megelevenednek, nem új, viszont a stílus és a történetvezetés élvezetessé tette a Sorok közöttet.
Olivér, a mesebeli királyfi nem éppen a bátorságáról híres, mint jobb létre szenderült édesapja. De ettől függetlenül egy jóravaló fiú, csak éppen iszonyatmód elege van abból, hogy ha valaki felüti a mesekönyvet, aminek ő a főszereplője, akkor neki ha tetszik, ha nem, ezredszer is végig kell játszania a mesét. Egyszerűen szabadságra és igazi szerelemre vágyik, mert elege van a sárkánylegyőzésből, az elvarázsolt barát, a tündérek és sellők untig ismételt szavaiból, valamint a neki megírt leányzó sem passzol az „álmaim nője” kategóriához.
Delila egy teljesen hétköznapi lány, aki suliba jár, és imád olvasni, mivel elege van a sors által neki szánt lúzer szerepből. Egy szép napon gyanútlanul belekukkant a mesébe, aminek Olivér a főszereplője, és egyszer csak azon kapja magát, hogy mindenhová magával cipeli a könyvet, és lassan már szóról-szóra fel tudná mondani az egész történetet, aminek teljesen a rabjává vált
Nem lebutított, nyafogós-csöpögős sztori, amit anya és lánya összehoztak nekünk, hanem egy friss, gördülékeny és roppant okosan felépített tündérmese. A két főszereplő fejezetenként váltakozva beszél, plusz magába a mesekönyvbe is bepillantást nyerünk. Szóval itt aztán tényleg több síkon, több dimenzióban zajlanak az események.
Aki valamennyire is ismeri Jodi Picoult munkásságát, az tisztában lehet a ténnyel, hogy ez a csodálatos író soha nem végez félmunkát. Ezúttal sincs ez másként. A szereplők most is azonnal megelevenednek(…), mi pedig feledve, hogy már nem vagyunk gyerekek, örömmel merülünk el a mesében.
Színes és fekete illusztrációk teszik még nagyobbá az élményt, amit a Sorok között olvasásakor megélhetünk.
Jodi-rajongóknak ez a kötet sem hiányozhat a polcáról, ám nem csupán azért, hogy teljes legyen a sor, hanem mert: ami jó, az jó.
A kötetért köszönet az Athenaeum kiadónak.
Dobos Attila
Fordította: Babits Péter
Kiadó: Athenaeum
Terjedelem: 365 oldal
Megjelenés éve: 2016
Related Posts
Hát, először arról, hogy mi nem tetszett ebben a regényben. Jó, most pedig arról, hogy miért volt Picoult-nak ez a könyve is zseniális. Valószínűleg a…
Annyi mindent írtak már a rasszizmusról. Nem írtak még igazán jól a rasszizmusról. Mert az nem egyszerűen idegengyűlölet, hanem egy társadalom minden tettet meghatározó viszonya,…
Két nő egymásra találása, gyermekvállalás, vallás, igazságszolgáltatás – ezek a főbb hozzávalók a Gyere haza című regényhez. Tudom, vannak olyanok, akik idegenkednek némelyik, netán több…
Néha nem árt egy kilencéves szemével látni a világot. Főleg nem egy olyanéval, mint Milo, akinek retinitis pigmentosája van, ami azt jelenti, hogy mindössze egy…