Robert Sawyer WWW-trilógiája (1 – A világtalan, WWW2 – Vigyázók, WWW3 – Végzet) Aurora-díjas – most már tudom, hogy nem véletlenül. A szerző, mint egy jó pókeres, az első kötetben megkeveri a kártyákat, majd leosztja, a másodikban megy a játék, a harmadikban pedig learatja a babérokat.
Caitlin Decter egy születésétől fogva vak kislány az egyik főszereplő, akinek egy szép napon esélye nyílik arra, hogy lásson. Mindezt egy, a szemgolyója mögé beültetett implantátum segítségével érik el. Ám mielőtt „normális” látása lenne, valami olyasmit tapasztalhat meg, amit senki sem előtte: a szeme előtt kel életre az internet!
Egy másik szálon egy Kínában blogoló fiatalember történetébe kezd bele Sawyer, egy harmadikon pedig azt mutatja be, hogy egy Hobo névre keresztelt emberszabású, miként kezd el jelbeszéddel kommunikálni, illetve a fajtájához képest sokkal komolyabb szintű tudásról számot adni.
Mi, olvasók pedig jó darabig csak kapkodjuk a fejünket, hogy mindezek a dolog vajon, miként és mikor kapcsolódnak majd össze. Valamiért – igen, azért, mert nagyon jó stílusban van megírva a könyv – mégis faljuk a betűket.
A kislány története akár ifjúsági irodalomként is olvasható, még a nyelvezete is olyan könnyed, bár ahogy épül a történet, úgy komolyodik a hang is.
Hobo fejezetei Merle Majomábécéjét idézik meg.
A blogger srác története pedig a kor, amiben élünk.
Ami azonban kissé egyszerűre van véve az pontosan az internet öntudatra ébredése. Maga a sorozat egyszerűen sokkal intelligensebb, sokkal elgondolkodtatóbb annál, hogy ezt a szálat ilyen sablonosan ábrázolja. Tudom, írjak jobbat, ha ez nem tetszik. Csakhogy éppen az a baj, hogy Sawyer mindvégig képes fenntartani a figyelmet, és gondolkodásra késztet. Vagyis az összes többi cselekményszálnál bizonyítja, hogy jó író, számomra tehát ezért érthetetlen kissé, hogy pont a netes rész lett ilyen lapos. Igaz, az kétségtelen, hogy a fejődés, az „okosodás” érzékelhető, de például ugyanez a folyamat Virágot Algernonnak esetében lényegesen kézzelfoghatóbban lett megalkotva.
Két dolgot azonban zseniálisan hoz a szerző. Az egyik a nem kevés irodalmi és filmes utalás. Nem nagyképűen tárja elénk, hogy: figyelitek, én még ezt meg ezt is ismerem, olvastam, láttam, hanem finoman, könnyed eleganciával.
A másik pedig, ahogy a szálakat egymásba fonja és építi fel a cselekményt, hogy végül egy, az egész civilizációnk létét fenyegető kataklizmát ábrázoljon.
Ezt a trilógiát nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek, aki szereti a jól, nagy nyelvi leleménnyel megírt sci-fiket. Amit garantálni lehet, az az, hogy olvasás közben és után lesz min gondolkodni… és rádöbbenni – ismét -, hogy bizony az írókra olykor érdemes lenne odafigyelni, mert a puszta szórakoztatáson túl, mondanivaló is lapul a sorok között. És ahogy Sawyer könyveiből is kiderül: minden mindennel összefügg.
Dobos Attila
Kiadó: Metropolis Media
Terjedelem: I. kötet 273 o
II. kötet 273 o
III. kötet 284 o
Kiadás éve: I. kötet 2012
II. kötet 2013
III. kötet 2013
Related Posts
A Galaktika magazin augusztusi számában befejeződik Dušan Fabian kafkai ihletésű műve. Ted Kosmatka novellájában a világ két emberfajának gyilkos küzdelmébe pillanthatunk bele. Daniel Keyesre emlékezünk…
YA. Sci-fi. Gyönyörű borító. Ötletes, eseménydús, lendületes, egyéni. Nagyjából ennyi is elég lenne. Ezt a könyvet egyszerűen mindenkinek el kell olvasnia, aki szereti a jól…
Számomra időutazás volt ez a mű. Nem pusztán azért, mert régi korok történéseit meséli el, hanem mert a stílus, a nyelvezet olyan veretesnek tűnt, ami…
Adott egy gyönyörű borítóval ellátott, figyelemfelkeltő fülszöveggel megáldott könyv, amit az ember úgy érez, hogy egyszerűen el kell olvasnia. Megtettem…