Most már biztos, hogy valamit nagyon tudnak ott a messzi északon. Itt van, kérem, ez a Skandináv krimi sorozat, amik között szinte mindegyik regény egy-egy kis mestermű… meg hát nem kicsit beteg is. A Palackposta sem azoknak lesz a kedvence, akik a „vér nélküli” krimiket szeretik.
A Q-ügyosztály sorozatból ez a harmadik darab, és semmivel sem rosszabb, mint a két elődje. Ez az ügyosztály az a rendőrségen belüli csoport, amelyik a megoldatlan eseteket vizsgálja újra, a sikeres megoldás reményében. Jelen történetben egy palackban talált segélykérés az, ami útjára indítja a regényt. A már jól ismert nyomozópáros Assad és Morck el is kezdik a nyomozást. Igaz a levél az évek során szinte olvashatatlanná fakult, annyi azonban hamarosan kiderül, hogy a szöveget emberi vérrel írták, és hogy valahol a skót partok közelében vetődött partra, majd kalandos körülmények között került végül egy koppenhágai rendőrőrsre.
Ami miatt pedig nem érzékeny lelkületűeknek javallott eme regény olvasása, az az, hogy a bántalmazottak gyerekek, plusz a vallási felekezetek is rendesen bele vannak szőve a történetbe (amik már külön-külön is képesek elrettenteni néhány embert a krimik olvasásától, pedig legtöbbször értelemszerűen nem ez az írók célja, mint ahogy jelen esetben sem az öncélú sokkolás volt az ok), illetve magának az elkövetőnek a személye… Merthogy vannak olyan részek, amikből a gyilkos gondolatait ismerhetjük meg. Részletes képet kapunk arról, hogy milyen gyermekkora volt, mi okozta a törést, ami végül oda vezetett, hogy ilyen elfajzott emberré váljon valaki. Jussi Adler-Olsen olyan durva szinten képes átadni a téboly mélységeinek kivetülését, az ember gyilkos ösztöneinek brutalitását, hogy még az edzettebb olvasók is döbbenten állnak a leírtak előtt. Nem a klasszikus értelemben vett horror ez, hanem a lelki, a pszichés oldal kidomborítása az, ami félelmetessé és iszonytatóvá teszi ezt a könyvet.
Mindezek mellett betekintést nyerünk a nyomozók és néhány mellékszereplő magánéletébe, ahogy azt a skandináv krimiktől már megszokhattuk és megszerettük, mert olyan plusz ez, ami által sokkal közelebb kerülnek hozzánk, olvasókhoz az adott mű karakterei.
Dobos Attila
Kiadó: Animus
Megjelenés éve: 2013
Terjedelem: 445 oldal
Related Posts
Jo Nesbo az első, Magyarországon megjelent könyvével feltette a lécet, és köszönte szépen, azóta sem adta alább. Most sem. Szinte minden itt van, ami kell…
Nos, nálam néhány éve ez a helyzet a számomra kedves értékes regényekkel kapcsolatban: jó könyv, nagyon jó könyv, kiváló könyv, Jodi Picoult. Most azonban itt…
A Szégyen egy okos könyv. Nagyon jól szerkesztett, nagyon jól felépített, és eléri, hogy az olvasó figyeljen rá. Beszippant, felzaklat, gondolkodásra késztet. Nem krimi, hanem…
Tökéletes cím egy nagyszerű krimihez. A szerzőpáros mindkét tagja a filmszakmában – is – dolgozik, producerként, illetve forgatókönyvíróként. Ezt csupán azért említettem, mert a regény…