Könyvajánló – Meg Waite Clayton: Az utolsó vonat Londonba

Amikor kiárad a sötétség, felbukkan a világosság is. A történelem vérzivataros időszakait csak úgy lehetett túlélni, hogy mindig akadt néhány ember, aki dacolt a gonosszal, és szövetkezett a jóért.
Meg Waite Clayton regénye a becsület és bátorság erejének története.

A második világháború előtti években járunk, Bécsben, abban az időszakban, amikor az Anschluss és a Kristályéjszaka (ezen az éjszakán „spontán” összeverődött náci csoportok az egész birodalom területén zsinagógákat gyújtanak fel, boltokba törnek be, kórházakat, iskolákat és otthonokat rongálnak meg; 30 000 zsidót elfognak, 91-et megölnek) között megrendítő változáson megy keresztül nemcsak az osztrák társadalom, de egész Európa. 1938-ban a Kristallnacht hírére a britek tízezer gyerek befogadásához járulnak hozzá, a törvény a 17 éves kort húzza meg felső határként. Az amerikai elnök nem sokkal később, amikor húszezer gyermek befogadására kérnek tőle engedélyt, elutasítja a beadványt.

De ahhoz, hogy ennyi gyerek elutazhasson Londonba, speciális engedélyre volt szükség: a bátor és szinte szemtelen nő, aki kicsikarja a megállapodást Adolf Eichmannból, az Endlösung nevű aljas terv akkori adminisztrátorából, nem más volt, mint Truus (vagy Geertuida) Wijsmuller-Meijer. Eichmann végül hozzájárult, hogy a zsidó gyerekek felügyelet nélkül utazhassanak Hollandián keresztül Londonba. Angliában pedig gőzerővel megkezdődött a befogadó családok szervezése, melyhez minden felületet igénybe vettek: a rádióban kérték a boltosok, háziasszonyok, sőt, a brit gyerekek segítségét, hogy a menekülteknek nevelőotthont és támogatást tudjanak szerezni.

Az Eichmann tréfájaként induló megállapodás – a náci tiszt nem hitte, hogy az asszony 3-4 nap alatt meg tudja szervezni, hogy első körben hatszáz gyerek készen álljon az utazásra – végül komoly embermentő programmá nőtte ki magát. Az akció, mely négy ország számos segítőjét, ellenállóját mozgatta meg Ausztriában, Németországban, Lengyelországban és Csehországban, a Kindertransport nevet kapta. A Kindertransport kezdeményezésének köszönhetően 9354 gyermek kerülte el a biztos halált. Egyedül a legutolsó, Csehországból induló vonat (ez a kilencedik Prágából induló vonat) 250 gyermekéről nem tudni semmit, mert Anglia nem sokkal az elindításuk után üzent hadat Németországnak. Ez jelenti az akció végét, de Truus később is segít a menekülőknek, üldözött gyerekeknek. Truus Wijsmuller embermentő munkájáért a Yad Vashem Intézettől megkapta a Világ Igaza kitüntetést is.

Meg Waite Clayton szeme elé egy véletlennek köszönhetően került a különleges történelmi akció: tizenöt éves fia egyszer úgy jött haza a színjátszó táborból, hogy elmesélte, a Kindertransport történetét dolgozzák fel, és interjúkat is készítenek ennek kapcsán. A regényt tehát a megmenekült gyerekek inspirálták, de egyben tiszteletadás is az elszánt holland ellenálló asszony, Truus Wijsmuller-Meijer előtt, akinek ugyan saját gyereke nem született, végül mégis majdnem tízezer gyermeke lett. A szöveg igyekszik hű maradni a valódi eseményekhez, de mivel Truus életrajza hiányos, bizonyos dolgok az írónő képzeletének szüleményei. A kötetben szereplő két kamasz megható szerelmi története tökéletesen képezi le azt a drámát, ahogy a háború romba döntötte a gyerekek felhőtlen világát is, akik egyik napról a másikra voltak kénytelenek felnőni.

A háborús és történelmi események leírása mellett izgalmas kulturális és művelődéstörténeti tényekkel gazdagodhat az olvasó tudása: milyen volt a valaha létező legnehezebb írógép, miféle titkos alagútrendszer húzódik meg Bécs alatt, miért nevezte magát Kokoscha ironikusan elfajzott művésznek, hogyan kell úgy temperálni a csokoládét, hogy eksztázist idézzen elő a nyelven.

Fülszöveg

Stephan Neuman kezdő drámaíró, befolyásos, jómódú bécsi család sarja. 1936-ban még úgy véli, a nácik nem sok vizet zavarnak: hangoskodnak, primitívek, de ártalmatlanok. Legjobb barátja Žofie-Helene, a keresztény lány, akinek édesanyja egy náciellenes lapot szerkeszt. Amikor a nácik uralomra jutnak, összeomlik a két kamasz gondtalan világa. A sötétségben megcsillan egy reménysugár: Truus Wijsmuller, a holland ellenállás egyik vezéralakja zsidó gyerekeket csempész ki a náci Németországból. Miután Hitler elfoglalta Ausztriát, ez a vállalkozás egyre veszélyesebbé válik. Európa-szerte lezárják az országhatárokat, és nem engedik be a menekültek tömegeit. Wijsmuller igyekszik minél több gyereket megmenteni. Versenyre kel az idővel: vajon ki lehet hozni Bécsből Zofie-Helene-t, Stephant és Stephan kisöccsét, Waltert, meg a hozzájuk hasonló ifjakat? Elérhető még London? Veszélyes és bizonytalan élet vár rájuk.

Idézetek a kötetről
„Fájdalmasan szép és feledhetetlen. A bátorság emlékműve.”

– Karen Joy Fowler, a Majd kibújunk a bőrünkből szerzője

„Tökéletesen megörökíti a második világháború előtti sötét napok feszült, szívszorító atmoszféráját. Lenyűgöző történet!”

– Kristin Hannah, az Út az éjszakába és a Fülemüle című bestsellerek szerzője

„Ez a regény tele van együttérzéssel, reménnyel és szeretettel – micsoda olvasmány a Kindertransportról. Hálásak lehetünk Meg Waite Claytonnak, amiért emlékeztet bennünket arra, hogyha a jó emberek szövetkeznek a gonoszság ellen, nincs az a csoda, ami valóra ne válhatna.”

– Heather Morris, Az auschwitzi tetováló szerzője

A szerzőről

Meg Waite Clayton #1 Amazon fiction bestsellerszerző, az amerikai Könyvkritikusok Körének tagja. Írásait többek közt a Los Angeles Times, a New York Times és a Washington Post is közölte.

Korábbi műveivel díjak és jelölések sorát zsebelte be. Ez a hetedik regénye, egyelőre csaknem húsz országban jelent meg, vagy áll kiadás előtt.