Szarka Bence kiállítása a 6. Zsámbéki Bluespikniken

A Zsámbéki Bluespikniket Balázs Csilla helyi közművelődési intézményvezető, valamint Benkő Zsolt és Pfeiffer Gábor országszerte ismert blueszenészek hívták életre. 2022-ben immár hatodik alkalommal szervezik meg ezt a rangos bluesfesztivált, ahol a műfaj hazai legnagyobbjainak koncertjei mellett számos érdekes kísérőprogramon is részt vehetnek a látogatók. A képzőművészet minden évben hangsúlyos eleme a fesztiválnak, idén Szarka Bence zenész, képzőművész kiállítását tekinthetik meg a látogatók. A kiállítást a művész barátja és zenésztársa, Tölgyesi Bella nyitotta meg.

Szarka Bence soproni születésű művész, családja apai ágon több generációra visszamenőleg pedagógus- és művészcsalád. Édesapját, Szarka Árpád festőművészt nyugodt, jó humorú, rendkívüli empátiával megáldott emberként jellemezték, aki a legnépszerűbb művésztanára volt Sopronnak. A Soproni Rajziskola vezetőjeként számos ifjú grafikust és festőművészt indított útjára. Alkotásai is derűt, nyugalmat árasztanak, művei nemcsak hazánkban, de Európa-szerte ismertek. Szarka Árpád szintén foglalkozott fiatalabb éveiben színházi díszletfestéssel és jelmeztervezéssel is, valamint ragyogó illusztrációi és sziporkázó karikatúrái voltak.
Szarka Bence maga is szerzett pedagógiai végzettséget, de az élet végül mégis édesapja második hivatása, a képzőművészet útjára vezérelte. Tehetsége nagyon korán megmutatkozott, az óvodai évek alatt már a térbeli ábrázolást igyekezett elmagyarázni kis társainak. Kisiskolásként egy tévéműsor hatására kezdett el otthon ujjbábokat készíteni, majd a gimnáziumi évek elején az Omega együttest mintázta meg; ezzel az alkotásával kapcsolatban a Kisalföld című lapban is megjelent róla írás 1980-ban.
A család egy grafikus barátja ajánlotta be őt az Állami Bábszínházhoz, a jelenlegi Budapest Bábszínházhoz, ahol 35 évvel ezelőtt kezdett dolgozni, és gyorsan elsajátította a szakma rejtelmeit. Szarka Bence máig a színház festőműhelyének munkatársa, a díszletek és a bábfejek készítésének, festésének mestere.
A zenével kora gyermekkorától kezdve bensőséges viszonyban volt, ám nyolc hegedűtanulással töltött év után egy rövidebb gitáros időszakot követően mégis a dobolás felé vette az irányt, emellett éveken át kórusban is énekelt. Másfél évre ugyan a honvédség ragadta el bábszínházi munkájától és a zenétől, de ez idő alatt is tanított dobolni kezdőket az OORI vizsgára készülés idején. A nyolcvanas évek végén egy soproni alternatív zenekarral járták az ország klubjait, olyan zenekarokkal játszottak például a Fekete Yukban, mint a Wei Wu Wei vagy a Kispál és a Borz.
Leszerelés után szállt be dobolni a Télak zenekarhoz, melynek tagjai akkor Berta Zsolt, Kocsis „Kocka” Tamás és Hrubi László voltak. A csapat az Orczy-kertben kapott próbaterem használata fejében kéthetenként fellépést vállalt, így ismerkedtek meg Póka Egonnal, aki a Tóparti pódiumot vitte ekkor, és a Télakot is felfedezte. Ezeken a koncerteken Póka Egon mellett Döme Dezső és Závodi Zacskó János is szívesen beszállt a fiatal srácok mellé néhány nóta erejéig.
Póka Egon a Kőbányai Zenei Stúdió épületét erősen felújítandó állapotban vette át, a munkálatokban a Télak tagjai is segítségére voltak. Póka Egon ötlete volt, hogy milyen jól mutatna azon a hatalmas üres felületen egy freskó, és Szarka Bencét kérte fel ennek az elkészítésére.
A Kőbányai Zenei Stúdió végül 1996-ban nyílt meg, erre az alkalomra készült el a freskó is.

A többi ma már történelem…
Jelen kiállítás anyagát a 2011 óta napjainkig elkészült darabok adják, az alkotó domború arcképeknek nevezi műveit. Az ötlet onnan származik, hogy a bábszínházban felmerült, olyan bábokat kell készíteni, amelyek a bábszínész arcát viselik. Ehhez kezdte el Bence előtanulmányként híres emberek arcait megmintázni, amiből ez a gyűjtemény kinőtte magát. A Nők Lapja felkérésére Garas- és Kern-figurákat is készített a Ripacsok születésének harmincéves évfordulójára, ezek a 2011. júliusi szám címlapján is szerepeltek a művészek társaságában.

A munkafolyamat bonyolultabb, mint amilyennek első pillantásra gondolnánk: először agyagból mintázza az arcokat, majd gipszbe öntés következik, aztán több réteg papírral kasírozás. Az elkészült papírmasé forma csiszolható, festhető, azonban fontos tudni, hogy a kasírozott forma a száradás közben is okozhat kisebb meglepetéseket, például zsugorodás következtében. Ezt követi a festés és a végleges formába öntés, ahogy az alkotások a kiállításon láthatók.

Ezen a tárlaton a művész közel 70 alkotása sorakozik a látogatók elé, de keze munkáját dicsérik a korábban említett Garas- és Kern-figurákon kívül az elmúlt 35 esztendő során készített bábfejek, valamint a Budapest Bábszínház díszleteinek széles palettája mellett a Madách Színház és a Szegedi Színház számára készített bábfejek, a Soproni Színház és a L’Art pour L’Art társulat számára készített kellékek, valamint a közelmúltban egy kölni bábszínház új előadásához tartozó valamennyi bábfej készítése. Rengeteg plakátot készített és tervezett is, továbbá a Pinokkió, a Mekk mester és a Hetedhét varázslat című darabokban díszlettervezőként működött közre.
Az itt látható alkotásokat a pandémiát megelőzően Sopronban, a Búgócsigában, Sopronkövesden és Budapest számos helyszínén, köztük könyvtárakban tekinthették meg a látogatók.
Szarka Bence polihisztor: napjainkban is több hangszeren, több zenei formációban játszik, énekel, dobol, hivatásában és szabadidejében térben is dolgozik.
A bábkészítésben érvényesülhet a kitűnő karakterérzék, amiről az itt látható művek is tanúskodnak: az alkotáshoz nem elegendő egyszerűen csak festeni jól tudni, de a szobrászi, mintázási szakértelem is rendkívül fontos, a kasírozás sajátosságainak ismeretéről nem is beszélve.
A megnyitó ünnepséget a pécsi Tátrai Antal ’Stoni’ triója tette színesebbé veretes bluesműsorával. A kiállítás a fesztivál idején megtekinthető a Dióhéj Café & Bistroban: Zsámbék, Corvin János u. 5.
Szarka Bence különleges tárlatát a következő alkalommal várhatóan a Balaton és Pécs környékén lehet majd megtekinteni.

Cseke Jolán

Fotó: Pál János