Amiről még beszélni sem szokás – Schein Gábor: Üdvözlet a kontinens belsejéből

„Fáradt vagyok. Csupa rés,
melyeken át kicsurran,
elfolyik az erő, míg
üres nem leszek egészen.”
(Részlet a Kórházi reggelek című versből)

Schein Gábor tizedik verseskötete, az Üdvözlet a kontinens belsejéből a Jelenkor gondozásában jelent meg, lenyűgöző grafikái Tillai Tamás nevéhez fűződnek. Ahogy azt már korábbi könyveiben megszokhattuk, ebben a kötetben is törekszik olyan mindennapi dolgokat boncolgatni, amikhez mindünknek van némi köze, ezeket a gyakran félelemmel társuló fogalmakat viszont egészen új szemléletmód övezi verseiben.
A kötet minden értelemben feszegeti a határokat, sokoldalú, különböző tematikájú lírák gyűjteménye, melyek egy ponton mégis köthetőek egymáshoz. A folyamatosan lappangó aktuálpolitikai háttér és utalások kapcsolódnak a 2014-ben megjelent Esernyők a Kossuth téren esszékötetéhez, hiszen ezekben az alkotásokban is a politikai gondolkodás reformja, és a közösségformálás kap kiemelkedő szerepet. Ha már aktuálpolitika, akkor elkerülhetetlen a szó szerinti határok beemelése, a külföld, az idegen, valamint a vándorlás kérdésköre, ezek a súlyos, nehezen megfogható területek viszont személyes hangvételük okán egészen közel engedik magukhoz az olvasót. Helyettünk is beszél a félelmeinkről, háborúval szemlélteti a helyzetet, ami naturalista, részletező leírásokkal társul, de a valós harcok mellett a belső küzdelmek is középpontba kerülnek. Nem csupán a földrajzi és a materiális értelemben vett háborúk és határok jelennek meg, az építés-rombolás folyamata az egyénen belül is ugyanúgy lejátszódik, mint az őt körülvevő külvilág színterein. A szervezet egészségért való mindennapos tortúrájáról, a rák stádiumainak olykor groteszk ábrázolásmódjáról borzongató úgy olvasni, hogy tudjuk, ez most nem az írói képzelet szüleménye.
Van, hogy eltávolodik, képes kívülről szemlélni a dolgokat, máskor viszont a test legmélyebb pontjaiba, fájdalmaiba enged betekintést. Őszintén dolgoz fel minden olyasmit, amiről még beszélni sem szokás, de a mérhetetlen kétségbeesés és menekülés mögül mégis áthat az élet csodálata, sőt mi több, tisztelete. A formanyelv és a stílusok keveredése színt visznek a tartalmilag egyébként is gyönyörű kötetbe, ami megszólít, miután pedig véget ér, hiányérzetet hagy maga után.

Szauer Lilla

Kiadó:JELENKOR KIADÓ KFT.
Oldalak száma:101
Borító:KEMÉNYTÁBLA,
VÉDŐBORÍTÓSúly:226 gr
ISBN:9789636766443
Nyelv:MAGYAR
Kiadás éve:2017
Árukód:2696587 / 1164421
Illusztráció:FEKETE-FEHÉR RAJZOKKAL
Illusztrátor:Tillai Tamás

Related Posts

Egy lapozásnyi idő, és már véget is ért az élet – Peer Krisztián: 42

Van valami hátborzongató abban, ha az ember élvezettel olvas el egy ilyen kötetet. A költő archetípus megkívánja az örökös szenvedést, önmarcangolást ahhoz, hogy valódiságot tudjon…

Ömlesztve benne van egy egész élet – Deres Kornélia: Bábhasadás

A Szőrapa (2011) után hat évvel, Bábhasadás címmel jelent meg Deres Kornélia második kötete. Már a cím is sokat sejtet a versekben rejlő kettősségről, dinamikus…

Könyvajánló – Térei János: Káli holtak

Térei Káli holtak című könyve valójában egy színházregény, főhőse pedig egy fiatal színész, aki bolyong tragédiák, belső titkok, súlyos, áthatolhatatlan színházi falak között. Ahogy a…

Könyvajánló – Simon Márton: A rókák esküvője

Simon Marci már a Polaroidokkal behúzott mindenkit. Kezdve a kamaszokkal, akiknél mi, irodalomszerető, irodalommal foglalkozó emberek azt éreztük, hogy igen, végre van valaki, aki megtanítja…