Könyvajánló – Adam Silvera: Mindketten meghalnak a végén

Ez is egy olyan könyv, aminek az elolvasása után sajnálom igazán, hogy némelyik jelzőt túlhasználták, elkoptatták, ezáltal kissé értékvesztetté tették őket. Mert most itt van Adam Silvera regénye, és nem tudok rá mást mondani, mint hogy: szép, kegyetlen, emberi, fontos és bizony a lélek mélyére hatol.
Egy iszonyatosan erős alapötletre épül a történet, és nem siklik félre, hanem mint egy virág, bontja ki szirmait és árasztja az életet, amíg be nem köszönt a sötétség.
Egyetlen nap eseményeit osztja meg velünk a fiatal amerikai szerző, mégis egy életnyi gondolatot ébreszt. Két hétköznapi srác utolsó napját ismerhetjük meg a műben. Hajnalban hívják őket a Halál-Hírektől, hogy ma meghalnak. Két habitus, két reakció, mégis eljutnak ugyanarra a gondolatra, hogy kipróbálják az Utolsó Barát applikációt, aminek segítségével egymásra találnak. Mi pedig szerencsésnek érezhetjük magunkat, hogy mindvégig tanúi lehetünk ennek a néhány órának.
Olvastam, s közben ezernyi gondolat kavargott bennem. Természetesen az is, én vajon hogyan reagálnék ilyen helyzetben? De még abban sem vagyok biztos, hogy akarnám-e tudni, melyik lesz az utolsó napom ezen a bolygón.
Silvera gyengéden, de határozottan vezeti végig hőseit a történeten, és közben a mellékszereplőket is úgy mozgatja, hogy többször elismerő mosolyt csalt az arcomra. Rengeteg remek ötletet vezet elő, és teremt olyan helyzeteket, amikben jórészt magunkra ismerhetünk, illetve olyanokat is, amikkel kapcsolatban hálásak lehetünk a sorsnak, ha elkerül minket.
A bátor címválasztásért külön elismerésem a szerzőnek. Én sem szeretem, ha elspoilereznek egy történetet, itt azonban éppen a cím volt az egyik dolog, ami miatt mindenképpen szerettem volna elolvasni a könyvet. A borító szintén telitalálat. A szerkesztés, a mű lüktetése, a történetvezetés mind-mind nagyszerűek. A magyar fordítás is lendületes, stílusos és úgy hozza a mai fiatalok lelkületét, hogy öröm volt olvasni. Igen, öröm, miközben az egész regényt belengi a vég, az elmúlás elkerülhetetlensége. És éppen ezért szép és fontos ez a könyv, mert nem nyom agyon, hanem képes megmerítkezni a napfényben, megmutatni a világ és benne az ember – a világ szépségeire nyitott ember nagyszerűségét. Amikor pedig alkonyodni kezd, akkor sem pusztít, hanem gyengéd búcsúcsókot ad, és ezzel az emlékezés öröklétét teremti meg.
Rufus és Mateo, a két főszereplő azt hiszem egész hátralévő életemben elkísér. És példaként szolgálhatnak mindenkinek, mert az életigenlésük, az egymásra találásuk tiszta, mint egy emberektől nem háborgatott patak forrása.
Ez valóban az a könyv, amit szívből ajánlok mindenkinek, aki szereti az értékes történeteket, amik az utolsó mondat után is érdekesek és elgondolkodtatók maradnak.
A kötetért köszönet a Menő Könyveknek.

Dobos Attila

Fordította: Morcsányi Júlia
Kiadó: Menő Könyvek
Terjedelem: 428 oldal
Megjelenés éve: 2022