Könyvajánló – Anders de la Motte – Måns Nilsson: A halál színre lép

De la Motte könyveit szeretem, a szerzőtársat eddig nem ismertem. Most sem tudom, mennyire van benne a keze az elkészült regényben… Csak egy sanda gyanúm van, hogy talán túlságosan. Valahogy nem éreztem a történetvezetésen de la Motte könnyed profizmusát. Inkább a nagyvonalú elbeszélői hang volt domináns. Nem tudom. Mindegy is talán. A lényeg, hogy talán nem megy mindenkinek olyan jól, mint Lincoln Childnak és Douglas Prestonnak, akik kiválóan tudnak együtt regényt írni – szerintem.
A halál színre lép egy könnyed, humorosnak szánt, nem túl véres krimi, ami nem másra hivatott, mint hogy néhány órára elvonja a figyelmünket a külvilág posványáról.
A szereplőket ismerhetjük meg az első oldalakon, majd elkezdődik maga a regény. Ráérősen, sztorizósan, ahol még jobban elmélyülhetünk a karakterek milyenségében. Közben érezzük, hogy a szerző(k) igyekezne valóban viccesek lenni, csupán annyi a gond, hogy nem mindig sikerül, vagy én vagyok sótlanabb az átlagnál.
Aztán egyszer csak megtörténik a bűntény, és gondoltam, na, most akkor sebességet váltunk – de nem. Marad a tempó, marad a minden. Közben azért nyomozódik a történtet, kezd kialakulni, hogy mi miért is történhetett, plusz Peter Vinstont is (ő a nyomozó, csak mondom, mert eddig nem tettem) még jobban megismerhetjük. Ő egyébként nincs jól, ezért is utazott el Österlenbe, ebbe a jó levegőjű, és mindeddig békés városkába. A dokija javasolta neki pihenési helyszínként, ahol újra megerősödvén, majd ismét visszatérhet a csúnya nagyváros bűnös miazmájába, hogy harcoljon a gonosztevőkkel.
Vinston azonban hamarosan irányítása alá vonja a nyomozást, mi, olvasók pedig kényelmesen hátradőlve a fotelunkban figyeljük a történéseket.
Nem tudom, az mennyire dicséret vagy sem a regényre nézve, hogy legtöbbször az a gondolat merült fel bennem, hogy annak ellenére, hogy A halál színre lép egy skandináv krimi, nekem valahogy mindvégig olyan érzésem volt, mintha egy francia-angol koprodukcióban készült filmet néznék.
Szerettem, hogy sok a gyanúsított, de azért nem megyünk olyan mélységekbe, mint azt a keményvonalas skandináv krimiknél megszokhattuk. Tetszett, hogy voltak szereplők, akik a karakterükhöz képest egészen másra fókuszáltak, mint kellett volna. Tetszett, hogy maga a szöveg összességében gyorsan pergő volt, így nem tűnik fel azonnal, hogy tulajdonképpen nincs igazán sok akció. És tetszett, hogy itt lehet tippelgetni, ki is a hunyó – és végül örömködni vagy bánatkodni, ha eltaláltuk, vagy ha nem.
Egy biztos, sorozatkezdőnek jó volt ez a történet, de ha folytatódik, kicsit nagyobb adag izgalom és adrenalin kell majd. Aki azonban csak kíváncsi arra, milyen is egy könnyedebb skandi krimi, az tegyen egy próbát ezzel a regénnyel.
A kötetért köszönet a General Press kiadónak.

Dobos Attila

Fordította: Dobosi Beáta
Kiadó: General Press
Megjelenés éve: 2022
Terjedelem: 336 oldal