Sok évvel ezelőtt azt olvastam egy számomra kedves regényben, hogy az első emberpárt, Ádámot és Évát nem kellett kiűzni a Paradicsomból. Saját maguk támasztották a létrát a kerítéshez, és másztak ki onnan. Mert ilyen az ember: érdeklődő, kalandvágyó, engedetlen. Dobray könyvének címadása épp ennyire meglepett, mint a fenti történet. Hát be kell űzetnünk az Édenkertbe? És ha igen, mi vár ránk ott?
Mi vár ránk ott azok után, hogy megtapasztaltuk a fájdalmat, a föld porát, a kígyó marását, rászorult az öklünk az eke szarvára, és fájdalomban születtek gyermekeink? Van-e ártatlanság újra, azok után, amit nem lehet feledni?
Dobray hősei, ezek az egészen hétköznapi, köztünk élő, velünk lélegző hősök, nem hiszem, hogy tudják feledni. Feledni a mélyszegénység megaláztatásait, a hajléktalanszállók műbőr ágyainak hűvös és nyirkos érintését, a nehezen felépített erdei kunyhó lerombolásának fájdalmait. De a mosolyokat sem, az emberi odafordulást, a szerelmet. A kereteket kitágító, a többségi társadalom számára ismeretlen megküzdéseket tanító hétköznapokat.
De nem is kell feledni. Se nekik, de főképp nem az olvasóknak, és erről Dobray Sarolta gondoskodik is. Írása érzékeny, de nem érzelgős, pasztellszínekkel festi le a képet nekünk, és szövegeit olvasva nem csak az értelmünk, de mélyebben: az érzelmeink is bekapcsolódnak az élménybe. Szociográfia, így hívják ezt, amit Dobraynak sikerült olyan méltó szinten művelnie, ahogyan azt e kihaló műfaj nagy elődjei rá hagyományozták. Nem történetmesélés, nem leírás, nem egy pillanatnyi állapot rögzítése egy-egy novella, mert rétegei vannak, és a szavak felszíne mögül újabb és újabb rétegek tárulnak fel, mélyül a kép és mélyül a látásmódunk is, felfeslik a szövet, kilátszik a bélés, és a bélés alatt a fa, és fában a csavarok, és a csavarokban az atomok.
Mint Monet festményei, ahol a vizililiomos tó feletti hidat nézve érezzük a víz illatát, a tóparton fúvó, hűvös szelet, az erdő párás csendjét. Minden érzékünkre hat.
És ha megengedhető, egy személyes gondolattal még tartozom: mikor elolvastam a könyvet, olyat tettem, ami nem szokásom – megkerestem Dobray Saroltát, hogy megköszönjem neki az élményt. Fontos volt számomra.
Mert meg kell köszönni, ha kapunk valamit.
Faludy gondolatait kölcsönözve, aki Esze Dórának írt hasonlót: még nagyon sok ilyen élményt szeretnék kapni az írónőtől, és ezt nem csupán kérem. Ezt elvárom.
Hellenbart László
Scolar Kiadó , Megjelenés: 2022. október 10.
Pasztell, papír, feszítve, 256 oldalon
Related Posts
Számtalan, a bántalmazásról szóló könyv jelent meg az utóbbi években. Nyilván ennek markáns oka a családon belüli erőszak számának növekedése, akár az intézményrendszerbe kerülők, akár…
„Miért nem fogtam fel, hogy valami nincs rendjén – rohadtul nincs rendjén –, amikor megéreztem a matrac süppedését a súlya alatt.” Van kiút a bántalmazás…
Ha bevallja, ha nem, mindenki az örök szerelmet keresi. Megkockáztatom, hogy a férfiak is, nem csak a nők. Nem feltétlenül azt a folyamatosan perzselő, szívdobogtatót,…
A Beteg Kisfiú legendája – városdráma 18 fejezetben –Zemlényi Attila és kabai lóránt drámája ízig-vérig miskolci történet. Miskolcról és polgárairól szól, de nem csak nekik.…