Iglódi Csaba kötete számomra a 2023-as év meglepetése, sőt, bátran kijelentem, hogy nekem a 2023-as év legjobb regénye.
A Dreher-szimfónia fizikai megjelenése már önmagában is megér egy misét, hiszen rég nem láttam ennyire szépen kivitelezett könyvet. Még mielőtt elkezdenénk olvasni, már megadja a hangulatot, megteremti az atmoszférát, amit a lapokon Iglódi Csaba biztos kézzel színez elevenné az általa leírt szavakkal, a gondosan formált karakterekkel és az első oldaltól lüktető történettel.
A Dreher-család kalandos és példaértékű útját ismerhetjük meg négy generáció történelmén keresztül. Kezdve az 1736-ban született Franz Anton Dreher életének krónikájával, aki Pfullendorfból indult el, hogy álmát valóra váltsa. Hosszú élet adatott neki, hogy mindezt megtehesse, ám a sors nem kevés akadályt is gördített elé. Volt, amit a kitartásával, nagy lelki hevületével lebírhatott, de akadt olyan is – az utódlás kérdése legfontosabbként –, amihez rajta kívül álló hatalmak kegye is kellett.
A következő fejezetekben megismerhetjük elkötelezett leszármazottait, akik az örökségül kapott serfőzdéből lett sörgyárat, és apjuk, nagyapjuk, dédapjuk emlékét nagy becsben tartva továbbvitték, és emelték még magasabbra a Dreher nevet, ami hamar a minőséget is jelentette szerte a világon.
Minden fiú, aki hol szinte még gyerekként, hol már férfiként vezette, irányított és fejlesztette a céget, fontosnak tartotta, hogy tegye mindezt úgy, hogy ha Franz Anton letekint rá a mennyek magasából, büszkeséget érezhessen, hogy jó kezekbe került a hagyatéka.
A történelem viharai a Drehereket sem kímélték, de mindig maradt erejük, hogy tovább növekedjenek. A feleségek is nagy szerepet játszottak abban, hogy a férfiak sikeresek lehessenek, hiszen ezen nagyszerű asszonyok megteremtették a biztos hátteret, ami által igen sok gondot vettek le párjuk válláról.
Iglódi Csaba írása számomra azért is volt nagyon kellemes meglepetés, mert bár tudtam, hogy újságíróként is tevénykedett, illetve egy roppant művelt ember, ám regényíróként ez a mű az első megnyilvánulása. És ez az írás bizony egy kiforrott, saját hanggal és stílussal bíró szerzőt mutat. Szavai olyan elevenen, a mesterkéltség legapróbb jelét sem mutatva gördülnek, miközben a kor hangulatát is tökéletesen megidézik, hogy egyszerűen jólesik őt olvasni. Ízes, színes, ha kell, könnyed, ha kell, filozofikus, ha kell, andekdotázó, de egyetlen pillanatra sem veszíti el a fókuszt. A karakterei egyediek, saját hanggal. Olyan szépen formáltak, hogy mi, olvasók a jó ismerőseinket látjuk őket, és velük sírunk és nevetünk. Volt, hogy egy bizonyos tragikus esemény olvasásakor szinte mozdultam, hogy magam is segítsek a bajbajutottakon. A regény zárása pedig oly emberien mély és szép, amivel már nagyon régen nem találkoztam. Szeretem, ha a szavaknak súlya és mondanivalója van, és bizony Iglódi Csaba ezt megtette. Olyan regényt alkotott, ami a könyveket szerető embereknek kell. A Dreher család története sokaknak, sokunknak példa lehet. Nemegyszer csuktam be a könyvet, hogy elmerengjek, hogy feltegyem magamnak a kérdést, vajon én képes lettem volna arra, amire ezek az, akár több száz évvel korábban élt emberek képesek voltak? És nem vagyok benne biztos, hogy a válasz igen lett volna minden esetben, de az biztos, hogy szívesen lettem volna jelen, hogy lássam, hogy tanúja legyek a Dreherek cselekedeteinek.
Összegzésként, úgy vélem, a fentebb leírtak tükrében, senkit sem lepek meg, ha azt mondom, Iglódi Csaba első regényét jószívvel ajánlom mindenkinek, aki egy generációkon átívelő családregényre vágyik, egy olyan regényre, ami amellett, hogy gördülékeny stílusa miatt nagyon könnyen olvasható, sokszor elgondolkodtat, olykor talán könnyeket is csal az ember szemébe, de minden bizonnyal egy életre szóló ajándékként velünk is marad. Nagy valószínűséggel többször is elolvasom még, és ezen újabb alkalmakkor szinte bizonyos, hogy újabb és újabb részletek érintenek majd meg a kötetből.
Bízom benne, hogy valóban sokakhoz eljut ez a nagyszerű könyv, és minden olvasó hagy helyet a polcán újabb Iglódi-köteteknek, mert remélem, hogy nem áll meg egyetlen regénynél a szerző.
A könyvért köszönet Csapody Kingának és az Athenaeum Kiadónak.
Dobos Attila
Felelős szerkesztő: Csapody Kinga
Kiadó: Athenaeum
Megjelenés éve: 2023
Terjedelem: 432 oldal
Related Posts
Ezzel a könyvvel nem volt egyszerű dolgom, több okból sem. A Jane Eyre és az Üvöltő szelek óta nem olvastam szerelmes regényt, és attól elvonatkoztatva…
Dédé te vagy, meg én vagyok. Mi, akik tíz, tizennégy éves házasságokban élünk ki így, ki úgy. Van, aki marad, és van, aki kimondja, és…
Ej, de furcsa könyv ez! A fülszöveg alapján érdekelni kezdett a történet, bár, a borító az én ízlésemnek túl finomnak tűnt. A regény elolvasása után…
Igen valószínűnek tartom, hogy a szerzőben és bennem van legalább egy közös vonás. Mindketten kedveljük Jodi Picoult írásait. A brémai születésű hölgy azonban lényegesen bevállalósabb…