Könyvajánló: Mark Helprin: Téli mese

Nagyon különös könyv ez, kérem szépen. New York egy lüktető, szinte lélegző város, olykor mintha elevenebb lenne a szereplőknél. Nagyon különös könyv ez, mert légies, költői a nyelvezet, ami teljes figyelmet követel az olvasótól, de úgy hogy egyáltalán nem tolakodó, egyszerűen kivívja magának a figyelmet azzal, hogy érdekes, hogy beszippant. Már a könyv elején ott vagyunk Peter Lake mellett, s megéljük a szabadság utáni vágyát, a szerelmét, a gyermekkorát, amit egy apró, elszigetelt törzs befogadottjaként élt meg, hogy aztán száműzzék a nagyváros forgatagába.

Hősünk szinte azonnal a szerves részévé válik New Yorknak. Nem riasztja annak hatalmas mérete, idegen utcái és lakói. Nincs benne félelem, mert képes alkalmazkodni.
Először két zsebes leányka mellé szegődik, aztán tanulni kezd egy mesterember mellet, aki meglátja benne a tehetséget, majd egy helyi bűnbanda tagja lesz, ám hamarosan menekülni kényszerül, és tulajdonképpen ez az a pont, amikor először találkozunk Peter Lake-kel, akit egy gazdájától elszökött ló ment meg a biztos haláltól. Ezután megtervez egy betörést egy igen gazdag úrhoz, majd amikor a háziak elmennek, kijátssza az összes riasztót és behatol, ám ekkor észreveszi, hogy valaki mégis otthon maradt. Ez a valaki pedig nem más, mint a titokzatos Beverly, aki mindig a szabad ég alatt alszik, s akibe a férfi egy szempillantás alatt beleszeret.
Fantasztikusan részletgazdag leírások színesítik az áradó, hömpölygő történetet. Helprin csodálatos stílusban ír, ám olykor már szinte átbillen a vékony határon, ami a művészit elválasztja a giccstől. Valószínűleg lesznek olyanok, akik számára az általa teremtett hangulat már túl szép – valószínűleg ez az alkotás is egyike azoknak, amelyeket nem mindegy, hogy milyen hangulatban, lelkiállapotban olvasunk. Meg kell, hogy találjon a mű. Én jókor voltam, jó helyen, amikor belekezdtem az olvasásába, s így szinte azonnal megéltem a leírtakat.
Ami pedig megkoronázza a Téli mesét, az nem más mint Falvay Mihály értő fordítása. Annyi szellemesség és szépség van általa fordított szövegben, hogy az ember úgy érzi, mintha felhőkön járna, amik néha ugyan sötétebb tónust öltenek, de sosem engednek lezuhanni.
A történet pedig annyira összetett és szerteágazó, hogy nehéz lenne bármit mondani róla anélkül, hogy ne csorbítanánk az élményt, ráadásul tele van szimbólumokkal, amiken az ember még a könyv elolvasása után is sokáig gondolkodik.
Dobos Attila

Kiadó: Libri
Fordító: Falvay Mihály
Megjelenés éve: 2014
Terjedelem: 630 oldal