Könyvajánló: Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

Emelje fel a kezét, aki szereti Rejtő Jenő meg mondjuk a Monty Python humorát. Oké, most azok, akik szeretik a történelmet. Oké, most pedig azok, akik mindkettőt. Köszönöm. Nos, akik utoljára csapták magasba a mancsukat, és még nem volt szerencséjük Jonas Jonasson fentebb megnevezett művéhez, máris indulhatnak, hogy pótolják eme hiányosságot, merthogy náluk valószínűleg tuti befutó lesz Allan Karlsson története.

Bevallom nekem kicsit szétesett a regény, mert a visszatekintős részek kevésbé álltak közel hozzám, mint a jelen, bocsánat: a 2005-ben zajló jelenetek. Olyan érzésem volt, mintha két teljesen külön könyvet olvastam volna egyszerre.
Jonasson nem sokat cécózott a mű elején, hiszen az öreg Karlssont már az első oldalon kimásztatja az ablakon, hogy belehajszolja egy roppant szórakoztató kalandba, amiben jórészt egyetlen nem elrugaszkodott ötlet sincs. (Mondjuk ez a visszatekintős részekre is igaz, a durva csak az, hogy valós történelmi helyzetekbe varázsolja bele az akkor még korántsem százéves főhőst.) Az öreg Allan tehát menekülőre fogja az első oldalon, mert a háta közepére sem kívánja az ünneplést, amit az ő kerek évfordulója tiszteletére szándékoznak megtartani az idősek otthonában, ahol derék hősünk az élete alkonyát éli. Hamarost szert tesz egy igen értékes bőröndre, ami egy kisstílű banda, a Never Again tulajdonát képezi eredendően. Az eltulajdonítást nagyon zokon veszi a szállítással megbízott Karó nevezetű fiatalember, aki nem átall véres bosszút esküdni, amiért bőröndtelenítették. És hogy a nyájas öregúr miért gurította el a pénzszállítás céljára használt tárgyat? Mert a történet enélkül nem kapna lendületet. Ami pedig ezután következik, az maga az abszurd. Karó hamarosan elhidegül az üldözöttjétől, sőt kedves kollégája, Kübli is életidegenné válik, köszönhetően egy Szépség névre hallgató elefántnak. Igen-igen, itt még ez a böszme jószág is nyomós okkal van jelen. Szóval, a 2005-beni történések nagyon agyamentek és roppant szórakoztatóak.
A másik szállal sincsenek komoly gondok, csak nekem ott sok volt a politika. Illetve óhatatlanul az ember eszébe ötlik a Forrest Gump, ami ugyebár alapvetés a maga műfajában.
Összességében tehát egy igen pörgős, szellemes, könnyű olvasmány a Százéves ember…, ami szinte kiabált a megfilmesítésért, ami mára szerencsére be is következett.

Dobos Attila

Kiadó: Athenaeum
Fordító: Kúnos László
Megjelenés éve: 2011
Terjedelem: 416 oldal