Martha Wells kisregény-sorozatának, az Öldöklő-naplók második részének felemás érzésekkel futottam neki. Egyrészt az első rész, a Kritikus rendszerhiba nem nyűgözött le túlságosan, másrészt viszont mégiscsak vártam már a folytatást, hisz az első részből érződött, hogy ebből még kisülhet valami jobb is. Szerencsére így is lett, s bár Öldöklő második kalandja nem sokban különbözött az első felvonástól, az írónő azért tudott még olyan elemeket belevinni a történetbe, amiért végül is elégedetten tudtam becsukni a könyvet.
A történet ott veszi fel a fonalat, ahol az előző kötet abbamaradt. A szabadságát elnyert biztonsági egység a saját útjára lépett végre, s elindult, hogy összerakja múltjának rejtélyes kirakósát. Útközben barátra talál egy szállítóhajó mesterséges intelligenciájának ‘személyében’, s bár kezdetben bizalmatlanul viszonyulnak egymáshoz, idővel sikerül megbarátkozniuk. A nyomozás helyszínére érkezve nem várt problémák adódnak, de az egyre rátermettebben viselkedő konstrukt, minden nehézségen átgyalogol.
A könyv cselekménye mondhatni pofonegyszerű, a kevés megrajzolt karakter úgyszintén. Az Öldöklő-naplók erőssége nem is itt keresendő, inkább a szarkasztikus narratíva az ami elviszi a hátán az egész sztorit. Bevallom, ha nem láttam volna a potenciált kedvenc robotunkban, neki sem fogtam volna a folytatásnak. Érdekes volt például Öldöklő változását figyelemmel kísérni, ahogy az emberekhez viszonyul, vagy ahogy próbál belesimulni környezetébe több-kevesebb sikerrel. A KÖX-szel való eszmecserék voltak talán a könyv legsziporkázóbb jelenetei, a két robot közös médiafogyasztása sokszor mosolyt tudott csalni az arcomra.
Összességében a Mesterséges sors erősebb folytatása az elődjének, hasonló szituációkkal és humorral, egyben bővítve az írónő által épített világot. Akinek tetszett az első rész, az a folytatásban is meg fogja találni az örömét. Remélem a következőkben még jobban elmélyülünk az ember-robot vagy a robot-robot kapcsolat filozófiájában, és jobban megismerhetjük a szereplőket körülölelő világot. Nagy potenciált érzek még ebben a sorozatban kérdés, hogy Wells mennyire lesz bátor meglépni ezeket. Mindenesetre érdemes lesz figyelni az írónő további műveire, hisz eddigi írásaiban megvan minden, ami érdekessé és szórakoztatóvá tudja tenni a műfajt.
Köszönet érte a Fumax kiadónak.
Albert Zoltán
Fordította: Tamás Gábor
Kiadó: Fumax
Terjedelem: 160 oldal
Megjelenés éve: 2019
Related Posts
Vajon én milyen szuperhős szeretnék lenni? Asszem semmilyen. Nem vagyok egy olyan alkat. Vajon szeretnék valamilyen szuperképességet? Igen, úgy érzem, igen. És ez megváltoztatna? Hazudhatnám,…
Mit is mondhatnék? Okozott pár álmatlan éjszakát ez a mű. Mármint nem azért mert olyan rettenetes vagy bosszantó lett volna; pont ellenkezőleg. Alig bírtam letenni.…
Adott egy gyönyörű borítóval ellátott, figyelemfelkeltő fülszöveggel megáldott könyv, amit az ember úgy érez, hogy egyszerűen el kell olvasnia. Megtettem…
Nehéz lesz úgy írni erről a három könyvről, hogy ne legyen áradozás belőle. Nagyszerű borítók, sodró és izgalmas történet, nagyon jól felépített világ és karakterek,…