Ismét Cameron Larkin őrmester mellé szegődhetünk, hogy együtt éljük át vele az újabb nyomozás kalandjait. Korábban egyébként a Kaméleon című kötetben találkozhattunk hősünkkel.
Ezúttal Cameront egy isten háta mögötti kisvárosba száműzte a főnöke, mert így szeretett volna megszabadulni a szabad szájú beosztottjától. Pine Valley-ben nem történik semmi, viszont minden sarkon ott ólálkodik a lehetőség egy-egy jól sikerült poénra, amit hőn szeretett őrmesterünk lelkesen ki is használ, miközben elszántan keresi a lehetőséget – kb. 15 perc Pine Valley-i tartózkodás után -, hogy visszakerüljön valami civilizált helyre, ahol élni lehet, inni, nyomozni, s talán még egy új nyakkendőt is beszerezhet.
Szerencséje van, mert a főkopó az ő becses személyéhez ragaszkodik egy igen fontos és roppant titkos megbízatás végrehajtásához, amit San Diegóban kell megejteni. Egy igen befolyásos tévés személyiség – aki a jövőben a politikusi pályán kívánja kicsúcsosítani a karrierjét – unokahúgára kell feltűnésmentesen vigyáznia. Mivel a vigyázandó lány a városban koncertező szimfonikus zenekar tagja, így Cameronnak is zenésszé kell válnia. Némi nehézséget okoz, hogy a nyomozó nem nagy barátja a komolyzenének, illetve a hangszeres tudása sem számottevő. Az hogy az általa eljátszandó tubás még világtalan is, már csak hab a tortán. A dolgok ilyen gyönyörű együttállását Réti László nagyszerűen, hihetetlen ötletességgel aknázza ki. A főhős által egyes szám első személyben közvetített történet valami parádésan jól van papírra vetve. Könnyed, laza, mégis nem kevés izgalmat tartogató történetnek lehetünk szemtanúi, miközben olyan poénáradat zúdul ránk az oldalakról, hogy amellett a mai sikeresnek számító vígjátékok lazán elbújhatnak.
Senkivel sem kivételez Cameron Larkin, mindenkinek egyformán az idegeire megy, ám eközben öles léptekkel halad az ügy megoldása felé. Mivel hősünk bevallottan egy gyáva alak, nemegyszer kerül olyan helyzetbe, amikor nagyon úgy néz ki, hogy nem lesz több larkinos történet, de valahogy minden helyzetből kivágja magát, s ha egyedül nem megy, hát mindig kéznél van megbízható informátora, Polip, akinek szintén nem kell a szomszédba mennie, ha hülyeségről van szó.
Remélem, a kiadó megbecsüli a jövőben is ezt a nagyszerű magyar írót, Réti László ugyanis megérdemli. Élmény volt a könyv minden mondata, mert ez az ember nagyon tud írni és nagyon szeret mesélni – szerencsére mindkét dolog hiba nélkül át is jön olvasás közben.
Ide nekem a következő Réti-kötetet is!
A kötetért köszönet a Művelt Nép Könyvkiadónak.
Dobos Attila
Kiadó:MŰVELT NÉP KÖNYVKIADÓ
Oldalak száma:478
Borító:KARTON
KÖTÉSSúly:366 gr
ISBN:9786155676871
Nyelv:MAGYAR
Kiadás éve:2017
Árukód:2701243 / 1167325
Related Posts
Aki az Üres széknél elkezdte megkedvelni Lincoln Rhime és Amelia Sachs történeteit, az ebben a könyvben sem fog csalódni. A tolószékbe kényszerült zseni, és az…
Agatha Raisin nem egy mindennapi nő. Az egy dolog, hogy házassága első heteit már heves veszekedésekkel, aztán a férje nélkül tölti, de persze még egy…
Volt szerencsém az utóbbi időben néhány nagyon jó könyvhöz, de Réti László műve viszi a pálmát.
Ez a könyv beteg, mocskos és durva. De el tudom képzelni, hogy van, akinek bejön… Nekem például nagyon.