Könyvajánló – T. S. Thomas: Londinium hercege

Itten van ez az Eaten-trilógia, ami bizony rögvest felkeltette az érdeklődésemet, amikor a dögkeselyűk elkezdték ‘csiripelni’, hogy lesz egy jóféle kannibálos könyv. Valószínűleg nem stimmel velem minden, de én szeretem az olyan történeteket, ahol nem kell minden szereplőt megkedvelni, mert kb. nulla százalék esélyük van a túlélésre.
Az van, hogy az ifjú szerző nem okozott csalódást. Kezdi azzal, hogy észrevétlenül megteremti az atmoszférát, ad egy kicsi infót, hogy mégis hol vagyunk, mi történt korábban a világban, de közben már útra kelünk a főhőseinkkel, akik azért eredtek neki, mert önnön húsuk feláldozásával kívánják megmenteni a családjukat. Szép és magasztos cél, de a fene vigye el, én valahogy mégis jobban szeretem a csontjaimon tudni a húsomat, mintsem, hogy holmi úri szerzeteknek legyen feltálalva.
Mondták, hogy nagyon durva részek vannak a könyvben, de tegyük a kistányérra a szívünket… illetve a kezünket a szívünkre: ki az, aki egy ilyen tartalmú könyvtől azt reméli, hogy minden szép és jó, sehol semmi brutál? Én biztos nem, sőt!
Ami viszont nagyon ügyes húzás, hogy Demetrius és a haverja nem igazán veszik komolyan a dolgot, vagyis ez a mű nem attól nagyszerű, hogy agyonnyomasztja az embert, mert nem kevés vicces beszólás és fordulat van benne – természetesen a fekete humor istenének adózva -, hanem mert nagyszerű a nyelvezete és nagyon rendben van a történet meg a karakterek.
Teljesen jól el tudom képzelni azt is, hogy a könyvből egy jó kis látványos filmet készítsenek, elég lenne annyi, hogy felkérnek egy a műfajban járatos (gyomor)forgatókönyvírót, aztán már neki is lehet látni a felvételeknek. Az alapanyag adott van, ráadásul még stílussal is rendelkezik.
A könyv igen jól eltalált borítóba van csomagolva, ami meghozza az olvasó étvágyát.
A kötetért köszönet az Athenaeumnak.

Dobos Attila

Kiadó: Athenaeum
Terjedelem: 568 oldal
Megjelenés éve: 2015