Könyvajánló – V.E. Schwab: Viszály

Vajon én milyen szuperhős szeretnék lenni? Asszem semmilyen. Nem vagyok egy olyan alkat. Vajon szeretnék valamilyen szuperképességet? Igen, úgy érzem, igen. És ez megváltoztatna? Hazudhatnám, hogy nem, de nem hazudok. Előnyömre vagy hátrányomra változnék? Szintén hazudhatnám, hogy előnyömre… És tudod mit? Ez nem is lenne hazugság. Valóban előnyömre változnék, csakis a saját előnyömre.


Nos, valami hasonló van itt a Viszályban. Egyetemista srácok rájönnek, hogy miként tehetnek szert különleges képességekre. Először Victor próbálkozik, de végül Elinak sikerül a nagy mutatvány. Persze Victor nekiszalad újra. Másodszorra összejön neki is, igaz nagy árat fizet érte, még ha közvetve is.
Schwab remekül pingpongozik az idővel. Eleinte kissé kapkodósnak tűnik a stílus, de aztán helyrerázódnak a dolgok. A karakterek kellőképpen kifejlődnek, és fontossá válnak, ahogy haladunk előre az olvasásban. Ami szintén nem kis teljesítmény, hogy csupa ellenszenves szereplő sorakozik fel, akiket egy jóérzésű ember nem szerethet. Viszont simán érdekel a sorsuk, a motivációik, és úgy egyáltalán: kissé irigykedve olvastam a történetüket. (Ettől vajon rossz ember vagyok?)
Ahogy halad előre a sztori, úgy lesz egyre nyilvánvalóbb, hogy a Viszály abszolút reális képet ad arról, hogy milyen lenne az a világ, ahol az úgymond hétköznapi emberek kezébe effajta adomány kerülne. Sajnos nem lenne szép az az új világ. Vagyunk annyira önzőek, hogy az önös érdekeinket, a sértettségünket, a bosszúvágyunkat hagynánk érvényesülni.
Eli, aki eleinte kissé lapos karakternek tűnik, egyszer csak egy ‘isteni entitássá’ képezi át magát viselkedésileg, aki nem igazán mérlegi, hogy valaki ártatlan vagy sem.
Victor pedig simán sértettségből lesz olyan amilyen, miközben természetesen az ő lelkiismerete sem patyoltattiszta.
Ami külön jó még ebben a könyvben, hogy a mellékszereplők is szépen kidolgozottak, fontos részei az összképnek.
Aki tehát olyan olvasmányra vágyik, ami melengeti kicsit a szívét, szeretettel tölti meg a lelkét, az ne ezzel a kötettel próbálkozzon. Viszont, aki egy, a maga nemében zseniálisan megírt és kidolgozott, ám igen sötét és kissé beteg történetre vágyik, az ne habozzon, kezdjen bele a Viszályba, nem fog csalódni.
A könyvért köszönet a Fumax kiadónak.

Dobos Attila

Fordította: Sepsi László
Kiadó: Fumax
Megjelenés éve: 2018
Terjedelem: 392 oldal

Related Posts

Könyvajánló – Martha Wells – Mesterséges sors

Martha Wells kisregény-sorozatának, az Öldöklő-naplók második részének felemás érzésekkel futottam neki. Egyrészt az első rész, a Kritikus rendszerhiba nem nyűgözött le túlságosan, másrészt viszont mégiscsak…

Könyvajánló – Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei

Mit is mondhatnék? Okozott pár álmatlan éjszakát ez a mű. Mármint nem azért mert olyan rettenetes vagy bosszantó lett volna; pont ellenkezőleg. Alig bírtam letenni.…

Könyvajánló – Peter Clines: 14

Adott egy gyönyörű borítóval ellátott, figyelemfelkeltő fülszöveggel megáldott könyv, amit az ember úgy érez, hogy egyszerűen el kell olvasnia. Megtettem…

Könyvajánló: Mark Lawrence: A széthullott birodalom-trilógia

Nehéz lesz úgy írni erről a három könyvről, hogy ne legyen áradozás belőle. Nagyszerű borítók, sodró és izgalmas történet, nagyon jól felépített világ és karakterek,…