Könyvajánló:Martin Pistorius: Néma üvöltés

Martin Pistorius írása a kitartásról, az akaraterő diadaláról és a beteljesült szerelemről szól.

Sok regényben olvashattunk már a fent említett dolgokról, ám van egy alapvető különbség azok és a Néma üvöltés között: ez utóbbi igaz történet. És éppen ezáltal lesznek a mondatok sokkal mélyebb értelműek. Itt akaratlanul is jobban beleéljük magunkat a főhős által leírtakba, sokkal közelebb érezzük magunkhoz mindazt, amit közvetít felénk. Számos megható, elgondolkodtató és felháborító dologról olvashatunk ebbe a könyvben. Újra rá kell döbbennünk, hogy milyen törékeny is az ember világa. Egy szörnyű betegség felbukkan a semmiből, és az addig egészséges kisfiú egy magatehetetlen, üres bábbá változik, aki egyik napról a másikra csak vegetál, az orvosok nem látnak reményt a felépülésére. Ám Martin közel tíz év „távollét” után felébred, és mindent megtesz azért, hogy a szülei, az orvosai, az ápolói észrevegyék, hogy újra köztünk van. Még ebben az éber állapotában is hosszú időnek kell eltelnie, amíg sikerül elérnie, hogy a külvilág egyáltalán észrevegye, hogy a tehetetlen testben egy ép elme lakozik. Ezután tanúi lehetünk annak a küzdelemnek, amelynek során Martin, a visszatér az életbe. Elszántságának, kitartásának és magas fokú számítógép-ismeretének (elgondolkodtató, hogy mondjuk ötven évvel ezelőtt vajon mennyi esélye lett volna egy hasonló betegségben szenvedőnek, amikor a számítástechnika még korántsem volt ilyen fejlett…) köszönhetően állást szerez, és már nincs mindenben a szüleire, az ápolóira utalva. Ám az időközben férfivá érett Martin legnagyobb boldogságát mégis az okozza, amikor rátalál a szerelem egy olyan lány személyében, aki nem a fogyatékkal élőt látja benne, hanem az életerős, élni akaró férfit.
A könyv számos értékes és pozitív gondolatot hordoz, ami sok embernek nyújthat reményt.
A mű számos erénye mellett azonban meg kell említeni, hogy Martin Pistorius nem írónak született. Nagyon sok apró fejezetre osztotta a művét, ami sajnos töredezetté tette azt. Olyan, mintha az egyes fejezetek nem is kötődnének szorosan egymáshoz, mintha minden éppen akkor jutott volna még az eszébe. Számomra zavaróan szerkesztetlennek tűnt a könyv.
A mondanivaló, az üzenet: ötös. Az irodalmi érték, a stílus: kettes.
Mégis azt mondom, hogy az lenne a jó, ha minél több emberhez eljutna a könyv, mert rólunk is szól, mindannak ellenére, hogy igazából Martin élettörténetének első fejezete.
Dobos Attila

Kiadó: Athenaeum
Megjelenés éve: 2013
Terjedelem: 286 oldal