Nesze nektek! – a byealex-jelenség Nesze nektek! – a byealex-jelenség - Na, most aztán jól megkapta a tehetségkutatókon edződött nézőközönség, a sosem változó zenei celebvilág, no meg a zeneszerető és vájt fülű közönség is. A Byealex okozta döbbenet D betűjét nehéz lesz letörölni a homlokukról… Full view

Na, most aztán jól megkapta a tehetségkutatókon edződött nézőközönség, a sosem változó zenei celebvilág, no meg a zeneszerető és vájt fülű közönség is. A Byealex okozta döbbenet D betűjét nehéz lesz letörölni a homlokukról…

Nesze nektek! – a byealex-jelenség

Na, most aztán jól megkapta a tehetségkutatókon edződött nézőközönség, a sosem változó zenei celebvilág, no meg a zeneszerető és vájt fülű közönség is. A Byealex okozta döbbenet D betűjét nehéz lesz letörölni a homlokukról…

Nesze nektek! – a byealex-jelenség
Nesze nektek! – a byealex-jelenség

Nagyjából a fél ország azt kérdezgeti, csak különböző hangsúllyal, hogy ki ez a kiscsávó? Meg hogy most mi is van? Akkor ő most tényleg megnyerte? De hogy is volt?

Pedig lehet, hogy egyszerű a magyarázat. Elkezdődött ugye a Dal című, rendhagyónak semmiképp nem mondható zenés verseny, amely nagyjából a magyar tehetségkutatók színvonalát tükrözte mind a fellépők, mind a zsűri, mind pedig a díszletek tekintetében. Talán csak annyi volt az eltérés, hogy míg a tehetségkutatókban lehetett jó dalokat hallani, mert többnyire valami ismert és jó hangzású slágerrel álltak elő, itt jó dalok nem nagyon voltak. Jó előadók elvétve még csak-csak: Kállay–Saundes András semmilyen dalt nem nagyon tud elrontani, Odett egy jelenség, Radics Gigi hangja pedig páratlan. A díszlet is a szokásos csilivili, a stylist is odatette magát pár extrém alkotással, tehát nem lett volna semmi baj. Folyt volna a szokványos egyen-verseny, csakhogy jött Byealex.

Az első pár hang után felkapta az ember a fejét, és azt gondolta, hogy ez jó. Az utolsó párnál meg azt, hogy ez egy vicc. Feltehetően mindkettő persze, de hogy az első perctől megosztott mindenkit, azt le lehet szögezni. A sapkás – szemüveges bölcsész gyerek odaállt, és azt mondta negyvenhétszer, hogy kedvesem. Akarta a franc dúdolni, a babáknak szánt altatódalok bonyolultabbak, de ezt mégis dúdolni kellett.

http://www.youtube.com/watch?v=YwMgAS858YQ

Le kell szögeznem, zeneszerető emberként én ezt nem tekintem értékes dalnak. Ekkora szókincse, mint a dalszöveg, másfél évesen van az embernek, a kottában meg számtalan szép és változatos hang van, lehetett volna esetleg alkalmazni kicsit többet belőle. Na de…

Feltehetően valamit nagyon megunt az sms-t pötyögtető nézőközönség. Vagy ugyanazokat az arcokat és a mű-átélést, vagy azt, hogy az összes tehetségkutatós volt versenyző, zsűri, unokahúg és sosem látott, tehetségtelen előadó és együttes közt előbukkant egy ufó. Mert az X faktoros, megasztáros zsűri és versenyződömpingben, – ami már eleve kicsit vicces volt – , valami olyat hallott, amit nem tudott hová tenni. Szavazott, a fele feltehetően poénból, Byalex meg maradt és maradt, aztán meg hopp, megnyerte a versenyt. Gondolom, ő maga is igen meglepődött, hiszen a filozófia szakos fiú életében a Dal pontosan a hatodik fellépés volt. Arról nem lehet tudni, hogy az előző öt melyik campus kocsmájában, milyen napszakban és mekkora közönség előtt zajlott, de lássuk be, nem a rutin repíti tehát Svédországba.

A közönség tehát beintett a csillogásnak, a tehetségkutatón 15 perc hírnevet szerzett, avagy a 20 éve pályán lévő, de egyetlen ismert dalt sem jegyző versenyzőknek, és ezt a fiút akarja.

Én azt mondom, menjen. Egyrészt mert ha megnyeri Magyarország az Eurovíziós Dalfesztivált, akkor ugye nagy a baj: a következőt, ami borzasztóan sok pénzbe kerül, nekünk kell megrendezni. Ezt kipipálhatjuk, a veszély elmúlt. Viszont megy tőlünk valaki, akire Svédországban is fel fogják kapni a fejüket, valami fura magyar gyerek, fura kis dallal. Úgyhogy Bye bye Alex, hajrá!

Borsos-Kőszegi Erika
fotó: Eurovosion Hungary

Written by acsi

Leave a comment

Time limit is exhausted. Please reload the CAPTCHA.