A demokrácia látszata – interjú Lovasi Andrással DSCN6745 Full view

A demokrácia látszata – interjú Lovasi Andrással

Újra koncertezik a Kispállal, tovább folytatódik a Kiscsillag zenekarral az Idáig tudom a történetet turné, és egy könyv is jelenik meg róla a közeljövőben a Libri Kiadó gondozásában. Zenéről, borról, politikáról Szlovákia magyarlakta borvidékén beszélgettünk Lovasi Andrással egy pohár vörös mellett. 

DSCN6734

– Mit keresünk mi itt?
– Voltunk már itt a Kiscsillaggal a Felvidéken, most a Kispállal kaptunk három ajánlatot, Pozsonyból, Bátorkesziről, és Komáromból – ez volt időben a legjobban illeszthető, és hát nézz körül, mennyire gyönyörű itt. Nem beszélve a jó borokról. Ilyenkorra már azt gondoltuk, elfogy a Fishing on Orfűre a jegy, úgyhogy akik lemaradnának róla, itt meghallgathatják a Kispált, nincs messze. Nem kizárt, hogy jövőre, amikorra egy nagyobb európai turnét tervezünk, akkor az egy Pozsony- Prága – Bécs tengelyen lesz majd.
– A mit keresünk itt arra irányult, hogy tudod, hogy bármekkora helyet meg tudtatok volna tölteni a Kispállal a Fishing on Orfűn kívül, és ne mondd nekem indokul azt, hogy csak itt tud láncdohányozni a Kispál Andris…
– Itt lehet jó borokat inni.
– Más indok?
– Ez volt a kitaláció, és ehhez tartjuk magunkat. Semmi különösebb oka nincs. Az egész visszatérés, ami tulajdonképpen három évre van szabdalva, elég kockázatos egyébként. Mert a Kispál most nem egy Best of műsorral jön vissza, hanem három év alatt eljátsszuk az összes, általunk fontosnak tartott dalt, és azért az már látszik, hogy például a második, ingyenes koncerten, Sepsiszentgyörgyön olyan közönség volt, ami a Kispálnak a népszerűbb dalait ismeri csak, és azt gondolom, csalódottan mentek el erről a koncertről. Az volt a kihívás, hogy ezek a dalok, amik nem annyira ismertek, akár a mostani fiataloknál működnek-e, és meg kell, hogy mondjam, hogy bizonyos értelemben nem… Nem nagyon lehet manapság megcsinálni, hogy 12-14 ismeretlen dalt eljátszol egy koncerten. Ezek a dalok, amiket most játszunk a tematikus turnékon, már nem népszerűek, nem forognak közkézen, sok még a Youtube-on sincs fent, nem játsszák őket a rádiók, feledésre vannak ítélve. És én inkább arra voltam kíváncsi, hogy ezek a dalok működnek –e. Ez egy szűz közönség esetében nem működik, a régi rajongótábornál még igen. Ennek lehet az az oka, hogy más nem játsszunk úgy, vagy hogy ismeretlenek a dalok, és az is, hogy annak idején jók voltak, ma pedig már nem vagyunk jók… Ez egy csomó kérdés, ami izgalmas volt a számunkra.
– Csalódottan távozott a sepsiszentgyörgyi közönség?
– Egy részük biztosan. 25 ezer ember volt kint. Annak egy része úgy ment el, hogy jó volt, csak mi nem voltunk jók… Érdekes tanulság volt. Ha nincs mögötted erős médiatámogatás, akkor még egy jó albummal, jó dalokkal is évekig kell játszani, amíg teremt magának közönséget.
– A Szeles című albumot nem kellett, ne mondd már. Egy hete volt fent Sound Cloudon, és a lemezbemutató koncerten az A38 hajón mindenki énekelte az új dalokat.
– Igen, de az egy válogatott közönség.
– Szerinted az itteni nem egy válogatott közönség?
– Egy része biztosan, egy másik pedig a helyi borfesztiválra jött, és legfeljebb meghallgat minket. Egyébként meg ez egy jó hely. A Moszkva (Nagyváradi koncert – a szerk.) nagyon jó hangulatú volt, a Sepsiszentgyörgyire meg nem is voltunk felkészülve, hogy ennyi ember előtt játszunk majd. Nehéz színpad is volt: ötven méterre van a közönség, ilyenkor nem érzed, hogyan reagálnak, mit kéne csinálni… De azért volt elől egy kemény mag, aki nagyon lelkes volt. csak az a családiasság, ami alapvetően a Kispálra jellemző volt, és nyilván a Fisinget is ez alapján választottuk, itt elveszett. A Kispál és a Borz négy éve nem játszott együtt. Ijesztő volt ez a tömeg.

DSCN6745
(A Bátorkeszi Borfesztivál Kispál koncertjén hétezer ember tombolt. Válogatott közönség lehetett, mert kívülről fújták a dalokat. )

– Most őszintén. semmi politikai oka nincs annak, hogy nem csináltok a Fishingen kívül nagy, magyarországi koncertet?
– Az pont nincs. Nekünk, mint a Fishing szervezőinek egy brand, ez volt eleve a kiinduló ötlet, reméljük, bejön. Bízom benne, hogy az egy felejthetetlen koncert lesz.
– Tudod, hogy amit csináltok, arról mi nagyjából mindent megírunk. Most, amikor elkezdtünk írni a Kispálról és a Fishing on Orfűről, voltak rázós kérdések, amiket az olvasók feltettek ezzel kapcsolatban. Például hogy bizonyos zenekarok miért nem mehetnek a fesztiválra… Szabó Balázs bandája, Magashegyi Underground…
– Feltehetően jövőre meg ők fognak játszani, és azok, akik idén igen, azok jövőre nem…Voltak kommunikációs problémák, elismerem, de nem lesz például Artic Monkees sem… Minket sem hívnak meg számtalan fesztiválra. Ez a mi fesztiválunk, azt hívunk, akit mi szeretnénk. Balázsékat személy szerint nagyon sajnálom: mire észbe kaptam, addigra a szervezőtársaim kész felállást csináltak, a két zenekar nélkül. Sok éve próbálom elérni, hogy ne az legyen, ami mindenhol: hogy mindig ugyanazok játszanak ezeken a fesztiválokon. Nyilván a fesztiválszervezők tudták, hogy ezek a zenekarok hozzák az embereket, de én a Szigeteseknek is felvetettem, hogy mi lenne, ha német mintára a népszerű zenekarok egyike – másik a minden második évben lépne fel. Iszonyú tiltakozás volt miatta. A Fishingen, ami, reméljük, teltházas lesz, jövőre könnyen elképzelhető, hogy ki fogunk dolgozni egy szigorúbb műsorpolitikát, és nem lesznek minden évben ugyanazok a zenekarok. Ha megtehetjük.
– Lehet, hogy csak az volt a baj, hogy ezeket a zenekarokat szeretik a fiatalok, akik egy évben be tudnak vállalni egy, maximum két fesztivált, ezt ki tudja fizetni, ahol még ugye szállásra és kajára is költeni kell, és lehet, hogy azért vannak felháborodva, mert abból a kettőből csak az egyiken láthatja a kedvenc zenekarait.
– Figyelj: van viszont sok olyan zenekar, aminek ez ezen a nyáron az egyetlen fesztivál helyszíne. Például a Képzelt város, Isten háta mögött, és sok olyan zenekar, ami a budapesti klubéleten kívül nem tud koncertezni. Nekik is szeretnénk teret biztosítani.
– Mikor már régen csináltunk veled interjút, (ami azért ritka) akkor mindig azt gondolom, hogy valamilyen szinten megválogatod ezeket. Például két olyan HVG-s interjúd is volt, ami engem elbűvölt, a HVG-sek mindig vittek az interjúkba valamiféle közéletiséget.
– – Azt gondolom, hogy egy normális országban az jó, ha az ember elmondhatja a véleményét, és ha ez már egy külön plusz pont, akkor az baj.
– Jó, de ez nem egy normális ország.
– Én azt sajnálom, hogy nekem ezzel kell foglalkozni. Hosszú távon a közéleti őszinteség sosem éri meg, ha az ember, rajongókra, vagy CD vásárlókra akarja váltani.
– Nem szoktál te ezzel törődni…
– Igen, de amiatt érdekes ez, hogy körülöttem is olyan joviális csend van, ami miatt ez nagy dolognak számít, pedig ez a normális, ha az ember kimondja a véleményét. Látom, hogy azok az emberek is csöndben maradnak, akik gondolkodnak, ha hasonló helyzetekbe kerülnek. Mondjuk például ha közéletiségről kérdezik őket. Vagy azért, mert kinek kell ez, vagy azért, mert pontosan tudják, hogy nem éri meg. Annyira apatikus, vagy apolitikus a popzenét szerető közönség, annyira cinikus a politikával szemben, hogy rengeteg embert elvesztesz, ha erről nyilatkozol.
– A dalokban azért valahol visszaköszön ez a cinizmus.
– Nekem sosem érte meg közéleti módon nyilatkozni, mégis csinálom, mert azt gondolom, hogy ilyen alkat vagyok, ezt csinálni kell, de nem várom el, hogy más is csinálja ezt. Sok olyan zenekart ismerek, akinek megvan a maga véleménye, majd felmegy a színpadra, és azt mondja, hogy minden jó, és minden rendben van. Én ezt nem tudom elítélni. Azt tudom mondani, hogy ez is egy metódus. Nem különösebben erény, hogy az emberből kikívánkozik, amit gondol, és nem gondolom, hogy ez egy nagy ügy lenne… Ez akkor lesz nagy durranás, ha ravasz módon tesznek lehetetlenné embereket, de szerintem a demokrácia látszatának is jót tesz, ha vannak ilyen interjúk a HVG-ben. Miközben ezek nem változtatnak meg semmit. Nem akarok én mindig a megmondó ember lenni, de hát óhatatlan, hogy ez néha így van.
Lovasi Andrással és a Kiscsillag zenekarral legközelebb Budapesten, június elsején, a Belvárosi Fesztiválon találkozhattok, majd a Petőfi Irodalmi Múzeumban június 23-án az Idáig tudom a történetet turné lesz hallható, ahol Németh Juci lesz a zenekar vendége. Az Andrásról szóló könyv a Libri Kiadó és a Petőfi Rádió közös előadásában június 3-án kerül bemutatásra az Átrium Filmszínházban.

Borsos – Kőszegi Erika

Fotó: Szauer Lilla

 

 

 

Written by erika

Leave a comment

Time limit is exhausted. Please reload the CAPTCHA.