ANYA-LÍZIS 89.: Javul az agyvíz 11986316_520780581419832_8492515900225503352_n Full view

ANYA-LÍZIS 89.: Javul az agyvíz

Négyéveske, aki nagyon szeret építkezni, legózni, szerelni és hasonlók, azzal állt elő, hogy ő biza építkezett-legózott-szerelt egy Különleges Szerkezetet.
S mutatta is lőn, miféle csoda az.
Hát kérem, AGYVÍZJAVÍTÓ!!!!
Korunk nagy találmánya.
– De nem neked csináltam ám! – hűtötte le bátran burjánzó lelkesedésemet. – Ez az Apucié.
Körülbelül úgy nézhettem rá, mint Shrek, mikor közlik vele, hogy privatizálják a mocsarakat. De azért megszánt.
– Szóval ez úgy működik – kezdte mesélni sóvár csüngésemet észlelve -, hogy itt van ez a bevezetés, itt megy be az agyvíz, ami ideges, aztán odabent megtisztítják és ezen a másik csövecskén meg kijöhet a javulós agyvíz, és már nem ideges. Hát ennyi.
Nagyon irigykedtem, hogy a zseniális találmány nem nekem jut.
Ugyanis sürgető szükségem lenne rá, nagyjából félnaponta.
Baromira kéne például, mikor szép kedvesen elviszem fagyizni mind a hármat. Kezdődik azzal, hogy a lépcsőházban Egyeske hátba vágja Ketteskét, és még szemrehányóan is néz, aszongya “EEEEEZT minek hoztuk el???”, mert a testvéred, mondom ökumenikus szeretettel, tudod, testvér, van neki feje, keze, lába, tökugyanolyan, mint te, egy vérből valók vagyunk, vérszerződés, hét vezér, hátrafelé nyilazás, mi a fenét nem lehet ezen érteni? Testvér. Na.
Mégse hagyhatjuk a vécébe zárva, mint valami svábbogarat!
Egyeske szeme csillog, ó, dehogynem hagyhatjuk. Tessék, mikor hazajöttünk a suliból, úgy megkarmolt, majdnem elvéreztem. Rámeredek az iszonytató sérülésre: két centis, halványrózsaszín csíkocska, fél milliméteres varral.
Mondom neki, hogy én már vissza nem fordulok tetanuszinjekcióért, próbálja meg összeszorítani a fogát, blablabla.
Úgy tűnik, azt a Shrek-nézést valahogy örökölte, mindazonáltal eljutunk a 100 méterre lévő fagyizóba, ahol Hármaska kicsapja az asztalra a magával cipelt dolgokat:
– Most pedig itt fogok szerelgetni.
Nekilát. Fog egy farostlemez négyzetet, aminek egyik oldalára piros pipacsokat dekupázsoltak valami kínaiak, káprázatos fali díszt tervezgetve. Arra rátesz egy kiürült kicsavarós ajakírt, a kupakot külön. Erre jön Ketteske zöld műanyag karperece, majd egy U-alakú lyukacsos elem, talán egy ősrégi fémépítő készletből, ennek a hegyibe érkezik egy tubus fehér üvegmatrica festék, erre egy közepes méretű makk a ligetből szedve és egy fényes, piros masniszalag, a kompozíció megkoronázásaként.
– Fagyizás után el kell mennünk még kenyérért – figyelmeztetem anyai gyöngédséggel.
– Nem! Én itt fogok szerelgetni!
Ó be kellene az Agyvízjavító, mikor – miután fél órás győzködéssel rábeszélem, hogy egy fagylaltozóban, hasmánt a puncsos és a fügés dió között éjszakázni az ő korában mégsem praktikus – eljutunk végre az ábécébe.
– Kérünk valami finomságot – zendít rá a kiskórus.
– De hát most fagyiztunk… – próbálkozik a karvezető.
– Á, az már régen volt, kérünk valami kis finomságot! Naaaaa… Anya, ennyit igazán megtehetsz a gyerekeidért!
Ó, de szeretném őket a hűtőpultba, a gyalult tök mellé gyömöszölni! Vajon ez büntetendő?
Velem lehet egyezkedni.
– Jó, de csak egy kis finomság, és kizárólag vacsora után.
– Én Kinder Maxit kérek!
– Akkor én is azt.
– Akkor én inkább egy Túró Rudit.
– Én meg egy Kinder Dzsojszt!
– Azt nem is úgy kell mondani!
– Nem baj, én olyan kérek. Igaz, Anya, kaphatok olyat?
– Jó, akkor én is azt.
– Meg én is!
-Okés, akkor három Kinder, de most már menjünk a pénztárhoz.
– Várj, Anya, én ezt inkább visszaviszem, nekem mégis inkább Maxi kell.
– Akkor nekem is!
Szóval a pénztárnál szívesen mondanám, hogy volt egy kenyér, kiflik, paradicsom, kiló barack, olajoshal, három joghurt, felvágott, meg volt egy fél liter agyvíz, sajnos menet közben kifolyt, ha adnak egy erős befőttesüveget, majd én feltakarítom bele, elvégre otthon még szükség lenne rá.
Nincs más hátra, el kell oroznom az Agyvízjavítót a kedvezményezettől. Micsoda szöveg, hogy az nem az enyém? Pont jól jött volna tegnap is, mikor az édeshármas a konyhasztalon módszeresen ledarálta az összes gyurmát, majd ízléses alakzatokat helyeztek el belőle a mélyhűtőben.
Azazhogy, hűtő… Jut eszembe, szokott ott ellenni néha nekem kis maradék bontott rozécskám, épp csak úgy meglapulva, a hátsó polcokon, észrevétlenül, bár emlékezetem szerint talán csak egy pohárnyi lehet…
Agyvízjavító 2.0 – szóval az orozás egyelőre elnapolva.

Kocsis Noémi

Written by erika

Leave a comment

Time limit is exhausted. Please reload the CAPTCHA.