Könyvajánló – Martha Wells – Mesterséges sors

Martha Wells kisregény-sorozatának, az Öldöklő-naplók második részének felemás érzésekkel futottam neki. Egyrészt az első rész, a Kritikus rendszerhiba nem nyűgözött le túlságosan, másrészt viszont mégiscsak vártam már a folytatást, hisz az első részből érződött, hogy ebből még kisülhet valami jobb is. Szerencsére így is lett, s bár Öldöklő második kalandja nem sokban különbözött az első felvonástól, az írónő azért tudott még olyan elemeket belevinni a történetbe, amiért végül is elégedetten tudtam becsukni a könyvet.
A történet ott veszi fel a fonalat, ahol az előző kötet abbamaradt. A szabadságát elnyert biztonsági egység a saját útjára lépett végre, s elindult, hogy összerakja múltjának rejtélyes kirakósát. Útközben barátra talál egy szállítóhajó mesterséges intelligenciájának ‘személyében’, s bár kezdetben bizalmatlanul viszonyulnak egymáshoz, idővel sikerül megbarátkozniuk. A nyomozás helyszínére érkezve nem várt problémák adódnak, de az egyre rátermettebben viselkedő konstrukt, minden nehézségen átgyalogol.


A könyv cselekménye mondhatni pofonegyszerű, a kevés megrajzolt karakter úgyszintén. Az Öldöklő-naplók erőssége nem is itt keresendő, inkább a szarkasztikus narratíva az ami elviszi a hátán az egész sztorit. Bevallom, ha nem láttam volna a potenciált kedvenc robotunkban, neki sem fogtam volna a folytatásnak. Érdekes volt például Öldöklő változását figyelemmel kísérni, ahogy az emberekhez viszonyul, vagy ahogy próbál belesimulni környezetébe több-kevesebb sikerrel. A KÖX-szel való eszmecserék voltak talán a könyv legsziporkázóbb jelenetei, a két robot közös médiafogyasztása sokszor mosolyt tudott csalni az arcomra.
Összességében a Mesterséges sors erősebb folytatása az elődjének, hasonló szituációkkal és humorral, egyben bővítve az írónő által épített világot. Akinek tetszett az első rész, az a folytatásban is meg fogja találni az örömét. Remélem a következőkben még jobban elmélyülünk az ember-robot vagy a robot-robot kapcsolat filozófiájában, és jobban megismerhetjük a szereplőket körülölelő világot. Nagy potenciált érzek még ebben a sorozatban kérdés, hogy Wells mennyire lesz bátor meglépni ezeket. Mindenesetre érdemes lesz figyelni az írónő további műveire, hisz eddigi írásaiban megvan minden, ami érdekessé és szórakoztatóvá tudja tenni a műfajt.
Köszönet érte a Fumax kiadónak.

Albert Zoltán

Fordította: Tamás Gábor
Kiadó: Fumax
Terjedelem: 160 oldal
Megjelenés éve: 2019

Related Posts

Könyvajánló – V.E. Schwab: Viszály

Vajon én milyen szuperhős szeretnék lenni? Asszem semmilyen. Nem vagyok egy olyan alkat. Vajon szeretnék valamilyen szuperképességet? Igen, úgy érzem, igen. És ez megváltoztatna? Hazudhatnám,…

Könyvajánló – Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei

Mit is mondhatnék? Okozott pár álmatlan éjszakát ez a mű. Mármint nem azért mert olyan rettenetes vagy bosszantó lett volna; pont ellenkezőleg. Alig bírtam letenni.…

Könyvajánló – Peter Clines: 14

Adott egy gyönyörű borítóval ellátott, figyelemfelkeltő fülszöveggel megáldott könyv, amit az ember úgy érez, hogy egyszerűen el kell olvasnia. Megtettem…

Könyvajánló: Mark Lawrence: A széthullott birodalom-trilógia

Nehéz lesz úgy írni erről a három könyvről, hogy ne legyen áradozás belőle. Nagyszerű borítók, sodró és izgalmas történet, nagyon jól felépített világ és karakterek,…