Könyvajánló – Beatrix Potter: Nyúl Péter és barátai (Beatrix Potter összes meséje)

Helen Beatrix Potter 1866-ban látta meg a napvilágot a viktoriánus Angliában. Már egészen fiatal korában igen komoly érdeklődést mutatott a természet, a növények és az állatok iránt. Ez kiegészült a művészetek, azon belül is a rajz és a festészet iránti tehetségével, amely párosításnak köszönhetően felcseperedve meséket kezdett írni, illetve illusztrálta is ezeket a történeteket. Ő teremtette meg például Nyúl Pétert, Kacsa Jolánt, Sompoly Samut, Pecás Jeremiást és Tüskés nénit. Ezek a csintalan, kedves, rosszcsont, de mindenképpen szerethető állatszereplők mind-mind belopják magunkat a szívünkbe, amikor újra és újra elolvassuk a rövidebb-hosszabb fabulákat. A tanulság minden történetben fellelhető, bár érzésem szerint nem emiatt íródtak, inkább a gyerekek szórakoztatása lehetett a cél. És talán olykor kicsit sötétebb tónust kapnak, ám mindegyik valahogy mégis jól végződik.

Ami mellett pedig nem lehet szó nélkül elmenni: az illusztrációk csodája. Nemegyszer azon kaptam magam, hogy már hosszú percek óta csak a képeket nézegetem. A finom, apró részleteket, a figurák kidolgozottságát, a színek élénkségét, elevenségét, amik egy plusz dimenziót adnak minden egyes történetnek. A korszellem tökéletesen érzékelhető, mégis azonnal és egyértelműen azonosítható az alkotó. Öröm nézni az állatok ruházatát például A glouchesteri szabó vagy a Pecás Jeremiás, de akár a Röffencs malac kalandjai című mesékben is. De a növények, a táj megjelenítése is szemet gyönyörködtető. Számos fekete-fehér rajz is található a kötetben, amik azonban még így is beszédesek, és igen hatékonyan erősítik a történeteket.
Számomra – így felnőtt fejjel – az utolsó, a Robinzon, a kismalac kalandjai tetszett a legjobban. Külön kiemelném a főhős két nagynénjének a nevét: Szalonna és Tarja… Talán azért érzem úgy, hogy ez a mese a legjobb, mert egyben ez a leghosszabb és a legjobban kidolgozott. Ez már akkor nyerte el a végső formáját, amikor Potter is érett, rutinos íróvá vált. A kismalac nagy kalandja a városon átvezető sétával indul, majd a hajóúttal folytatódik, ahol eleinte azt hiszi, az emberek puszta barátságból olyan kedvesek vele, hogy minden jóval ellátják, és közben semmi dolga, kedvére heverészet és élvezheti az utazást. A hajón élő macska figyelmezteti ugyan, hogy ne higgyen a látszatnak, ám kis hősünk sokáig nem ad a kandúr szavára. Nem árulom el a történet végét, de annyit mondhatok, hogy a gyerekek hatalmas szemekkel és jóleső izgalommal fogják hallgatni ezt a hosszabb mesét is, amikor a szüleik elolvassák nekik.
Hatalmas köszönet illeti a Manó Könyvek Kiadót, hogy megjelentették ezt a gazdagon illusztrált gyűjteményes kötetet, amiben az eddig még meg nem jelent történetvázlatok és rajzok is helyet kaptak. Plusz minden mese előtt egy néhány mondatos keletkezéstörténet olvasható, illetve a szerző bemutatása is. A belső borítón található térkép pedig még valóságosabbá teszi Nyúl Péter és barátai világát.
A két neves író-műfordító Szabó T. Anna és Dragomán György nagyszerűen, érzékletesen, ahol kell, viccesen, ahol kell, meghatóan adják át a meséket nekünk, olvasóknak.
A nagyszerű nyomdai munka, a betűméret, a szerkesztés, a tördelés mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy ezt a könyvet öröm legyen kézbe venni. Ajándéknak pedig nem is lehetne jobbat elképzelni egy-egy születésnapra, gyereknapra vagy karácsonyra. A szedés, a betűméret tökéletesen szolgálja azt, hogy azok a gyerkőcök, akik most ismerkednek az olvasás világával, könnyen haladhassanak majd a mesékkel.
Ez a kiadvány szerintem bátran ajánlható minden kisgyermekes szülőnek, illetve minden felnőttnek, akik azért a lelkük mélyén soha nem nőttek ki a gyermekkorból.
A kötetért köszönet a Manó Könyvek Kiadónak.

Dobos Attila

Fordítók: Szabó T. Anna és Dragomán György
Kiadó: Manó Könyvek
Megjelenés éve: 2020
Terjedelem: 400 oldal