Könyvajánló – Charlotte Link: Bűntelenül

Charlotte Link beállt a sorba, illetve nálam beállt a sorba. Abba, amelyikben azok a szerzők vannak, akik neve számomra garanciát jelentenek a minőségi kikapcsolódásra.
A prológusban olvashatunk egy telefonos bejelentésről, amiben egy nevét elhallgató szemtanú arról értesíti a rendőrséget, hogy a szomszédjából elraboltak egy kisgyermeket. A tettes is gyerek még, és a hívó szerint őrült…
Ezután ugrunk tizenhárom évet, és máris egy újabb tetthelyen vagyunk, ahol egy elkeseredett családfő tartja sakkban a családját egy fegyverrel. A rendőrség körülveszi a panziót, ahol vannak, és telefonon keresztül igyekeznek szóval tartani a kétségbeesett férfit, hogy megelőzzék a tragédiát…

A következő fejezet egy nappal később egy vonaton zajló eseménysort ír le, ahol egy gyanútlan nőt kinéz magának egy idegen férfi, aki kisvártatva fegyvert húz elő, mire Xenia (a kiszemelt áldozat) azonnal felugrik, és rohanni kezd a vonat vége felé…
…és még nem járunk a huszadik oldalon sem!

Jó, természetesen nem ebből áll végig a regény, de egy ilyen indítás tökéletesen elég ahhoz, hogy az ember úgy érezze: oké, akkor mára beteget jelentek, és olvasni fogok egész nap.

A következő fejezetekben újabb helyszíneket és embereket ismerhetünk meg. Link magabiztosan építi fel a Bűntelenült, ezért nem veszünk el az aránylag sok név és szál között. A fejezetek hossza nem engedi, hogy végképp elfelejtsünk levegőt venni. Ha éppen nincs akció, akkor a kérdések-válaszok dinamikája tartja fenn a figyelmet. És eközben a szereplők egyre közelebb kerülnek hozzánk. Kate Linville már a harmadik kötetben játszik főszerepet, ám ezúttal ő az, aki hivatalosan nyomozhat, ellentétében az előző két könyvvel. Az áldozatok karakterei is túllépnek a kétdimenziós sémán. Mindkettőjük múltjának eseményeire fény derül, ahogy arra is, hogy egy bosszúszomjas és egy beteg elme milyen időtlen haragot, elszántságot képes önmagában életben tartani.

A legmegrázóbbak Sophia fejezetei. Amikor az ő fejében vagyunk, az bizony a legbelső félelmeinket írja le. Nem hiszem, hogy van olyan olvasó, aki ne kezdene el rettegni maga is, és ne lenne hálás azért, hogy mindez nem vele történik.

És bár alapvetően sorozatról beszélünk, mégis különálló regényként is olvasható, mivel a teljes élményhez, Link visszautal annyit, hogy az előzmények ismerete se okozzon gondon azoknak, akik a két korábbi Linville-történetet nem ismerik. Most azonban kapunk egy olyan befejezést, ami után én csak annyit mondtam magamban, hogy: Ide nekem azonnal a következő részt!

Ez a krimi mindamellett tehát, hogy nem hagyja lankadni az érdeklődést; hogy elgondolkodtató sorsokat mutat be; hogy önkéntelenül is felmerül bennünk, vajon a közelünkben is élhetnek-e ilyen beteg emberek; hogy vajon tettünk-e mi is olyat, ami másban esetleg életre szóló traumát okozott, még ha nem is éreztük azt a dolgot mi magunk annyira súlyosnak akkor – szóval, mindezek mellett a Bűntelenül egy nagyszerűen megírt és fordított regény, akit mindeninek nyugodt szívvel ajánlok, aki szereti az okos bűnügyi történeteket, ahol a kirakós minden egyes darabja okkal szerepel a lapokon.

És még egy aprócska dolog. A borítóval olvasás közben, de ha őszinte akarok lenni, még a befejezése után sem tudtam mit kezdeni, de aztán egy-két nappal később arra döbbentem rá, hogy nem feltétlenül a történethez kell kapcsolnom, hanem a mű hangulatfestő eszközeként kell kezelnem.

A kötetért köszönet a General Press kiadónak.

Dobos Attila

Fordította: Dobosi Beáta
Kiadó: General Press
Megjelenés éve: 2021
Terjedelem: 412 oldal