Szeretem a jól megírt családregényeket, amik egyben többek is, mint egy konkrét család története. Örök kedvenc például az Elfújta a szél, vagy az Észak és Dél sorozat. De ott van az elsők között Jeffrey Archer Légvonalban című műve is. Nos, akinek az imént említettek tetszettek, bátran vágjon bele Kimberley Freeman könyvébe, minden bizonnyal egy pozitív élménnyel lesz gazdagabb.
A hab a tortán, hogy tulajdonképpen két regényt kapunk egy kötetben, merthogy a cselekmény két szálon fut. Egyrészt megismerhetjük a balerina Emma életét, amit a történet indításakor beárnyékol egy baleset, aminek következtében a lány kénytelen lemondani a táncról, plusz a barátja is szakít vele. Ekkor Tasmaniába utazik, hogy átvegye a nagymamája által ráhagyott örökséget. A papírok rendezgetése közben szép lassan kibontakozik Beattie, a nagyi története. Ez egyben a regény másik fő szála, ami talán nagyobb súlyt is kap… aminek én speciel örültem is, mert úgy érzem, hogy ebben a félben lényegesen több volt, mint a mában játszódó részekben. Beattie, amikor megismerjük éppen megtudja, hogy áldott állapotban van. A dolog pikantériája, hogy az apa egy köztiszteletben álló, nős férfi, a lány pedig csupán egy egyszerű bolti eladó, aki szerény fizetéséből igyekszik támogatni nehéz helyzetben lévő családját. Ám amikor a főnöke tudtára jut, hogy az alkalmazottja egy másik asszony férjétől esett teherbe, az üzlet jó hírnevére való tekintettel rövid úton kiteszi a lányt, aki hosszas vívódás után születendő gyermeke apjánál keres menedéket. Henry, a leendő apa a kezdeti megdöbbenés után úgy dönt, hogy Beattie-t választja, nem pedig a rosszul működő házasságát. Arra az elhatározásra jutnak, hogy elhagyják a hazájukat, és Ausztráliában próbálnak új életet kezdeni. Ettől a ponttól kezdve rengeteg intrika, családi dráma, kalandok és földrészeken átívelő utazások leírásán keresztül ismerhetjük meg egy mára letűnt világ mindennapjait, s lehetünk tanúi annak, hogy ha az ember nem csupán sodródik az árral, hanem tesz is a boldogságáért, akkor igenis a saját sorsának kovácsa lehet.
Kicsit olyan a mű felépítése, mintha a múlt eseményei szolgálnának kapaszkodóul, hogy a talajtvesztett unoka ismét magára találjon. Ám mivel nem áll szándékomban spoilerezni, ezért nem árulom el, hogy a fiatal Emma hogyan dolgozza fel a balesetét, a szakítását, és hogy miként építi fel újra az életét, inkább csak annyit mondok, hogy aki egy könnyed kikapcsolódásra vágyik, olvassa el ezt a nagyon jól megírt regényt.
Az Athenaeum Kiadót pedig újfent dicséret illeti a szép kivitelezésért és a minőségért.
Dobos Attila
Kiadó: Athenaeum
Megjelenés éve: 2013
Terjedelem: 543 oldal
Related Posts
Két tény: sosem szerettem a meséket, Jodi Picoult a kedvenc kortárs íróm. Jelentem, a kedvencem és lánya írtak egy olyan tündérmesét, amit az utolsó percéig…
Hát, először arról, hogy mi nem tetszett ebben a regényben. Jó, most pedig arról, hogy miért volt Picoult-nak ez a könyve is zseniális. Valószínűleg a…
Néha nem árt egy kilencéves szemével látni a világot. Főleg nem egy olyanéval, mint Milo, akinek retinitis pigmentosája van, ami azt jelenti, hogy mindössze egy…
A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt megvolt? Igen? Oké. Az analfabéta, aki tudott számolni is megvolt? Igen? Oké. Akkor meg minek olvasod…