Philiph Roth már 80 éves az idén, és még élesen emlékszem, hogy tiniként hogy adtuk körbe a könyveit, jaja, csak ki ne nyissa más, csak a szüleink ne lássák meg, miről is szól…A Mi bandánkkal kezdtem, és felfaltam őket. Biztos a szabadosság miatt, és ez azóta mit sem változott az író könyveiben.
A Portnoy-kó című regénnyel a szociális forradalom és a művészi felszabadítás lett a fő irányvonal, és nagyjából csak Woody allennel lehetne eljátszatni a főszerepét, ha megfilmesítenék. Woody szeret szemérmetlen lenni, kérkedni az identitásával (amit aztán elfogadni nem nagyon tud…) és lépten-nyomon polgárpukkasztani. Az író harminckét könyvet írt eddig, de talán ez az egyik leginkább különös, minden szavában névjegyet hagyó. Olvasva hol hangosan felnevet az ember, hol pedig azon gondolkodik, hogy miért nem sikerült egész életében egy ilyen briliáns elmének megtalálnia önmagát. Mert ez is útkeresés, mint a többi regénye is.
Philiph Roth sikeres és ünnepelt író, aki az olvasók szeretetén túl számos díjjal is büszkélkedhet. Háromszor részesült a PEN Club Faulkner-díjában, az Amerikai pasztorál elnyerte a Pulitzer-díjat, 2006-ban a PEN Club Nabokov-díjával, 2007-ben a Saul Bellow-díjjal tüntették ki. 2011-ben neki ítélték a kétévente kiosztott, igen rangos Nemzetközi Man Booker Díjat, tavaly pedig megkapta a spanyol Nobel-díjként is emlegetett Asztúria Hercege-díjat irodalom kategóriában. A szerzőt évek óta emlegetik az irodalmi Nobel-díj várományosaként, de ezt a kitüntetést még nem nyerte el.
„Éjjel és nappal, munkahelyen és utcán – harminchárom éves, de ma is úgy jár-kel a városban, hogy kocsányon lóg a szeme. Kész csoda, hogy egy taxi még nem lapította palacsintává, ahogy délidőben átkel Manhattan főútvonalain. Harminchárom éves, de ha egy lány keresztbe teszi a lábát a metró szemközti ülésén, ma is fixírozni kezdi!”Így vall magáról Alexander Portnoy, ez volna az ő „gyógyíthatatlan” betegsége, a Portnoy-kór. A főhős azonban egyszersmind kívülről is látja magát, és rendkívül szórakoztató módon, finom öniróniával ecseteli beteges megszállottságát. Azt mondhatnánk, hogy Woody Allenre hasonlít – csak hát Philip Roth Woody Allennél sokkal korábban, még 1969-ben alkotta meg ezt a figurát.A regény olyan átütő sikert aratott, hogy a „Portnoy-kór” az irodalmi körökön kívül is fogalom lett; ma már orvosi szakkönyvekben is előfordul mint szakkifejezés.”Maga a műfaj, az önmarcangolás legalább Szent Ágostonig visszavezethető, mivel azonban időközben Freud és a freudizmus kialakított egy sajátos szókincset a szakszerű lélekkibelezés céljára, a szalonbaloldali amerikai értelmiségi zsidó lett a téma mestere, és Herzog, Bellow, Malamud meg Woody Allen nagyon pontosan leírják a Portnoy-kórban szenvedők hátterét és álmait. Többek közt azt az elképzelést, hogy nekik is jut egy szerencsétlenné tehető szőke ťsikszeŤ, mint Arthur Millernek Marilyn Monroe.”PLAYBOY
Kiadó:EURÓPA KÖNYVKIADÓ KFT.
Oldalak száma:268Borító:
CÉRNAFŰZÖTT,
KEMÉNYTÁBLÁSSúly:330 gr
ISBN:9789630775083Nyelv:
MAGYARKiadás éve:2004
Árukód:2056483 / 1000497
Sorozat:ROTH SOROZAT Fordító:Nemes Anna
Related Posts
Mivé lesz egy város, melyre senki élő nem emlékszik már, s mivé lesz egy kor, melynek elmúlását senki élő nem gyászolja többé? A huszonhetedik…
Öt év után ismét regénnyel jelentkezett Nick Hornby. A Vicces lány a hatvanas évek Nagy-Britanniáját és a modern BBC-vígjátéksorozatok aranykorát mutatja be. 1964-ben Barbara Parker…
Nemzedékek kultkönyve, huszadik századi alapmű, legenda. Az eddig Zabhegyezőként kiadott – és a magyar közönség fejében ezzel a címmel rögzült – Salinger-regény idén áprilisban új…
„Az özönvíz éve nem prófécia, de riasztóan közeli lehetőség.” – Mint Atwood legtöbb regénye, Az özönvíz éve is disztópia, mely a maihoz hátborzongatóan hasonlatos, mégis idegen…