Könyvajánló – Szvetlana Alekszijevics: Csernobili ima

1986. április 26-án, pontosan harminc éve történt minden idők legnagyobb atomerőmű-katasztrófája. Csernobil minden szereplő számára korszakhatár. A boldog tudatlanság elvesztését jelenti, ahonnan csak hosszú idő után lehet eljutni a rezignált, keserű bölcsességig. Csernobili ima című könyvében Szvetlana Alekszijevics ezt a folyamatot kutatja, és számtalan elbeszélő hangján szólva tárja elénk az eredményt. Mert Csernobil ma is aktuális. És aktuális lesz még 48 ezer évig.

A Nobel-díjas fehérorosz írónő két évtizedet szánt a téma feldolgozására. Beszélt olyan emberekkel, akiket rögtön a katasztrófa után a helyszínre rendeltek, és a legveszélyesebb munkákat végeztették velük. Beszélt az özvegyekkel, akiknek csak a kitüntetések és az oklevelek maradtak. Beszélt azokkal, akik az erőmű közelében, a paraszti Atlantisszá vált Poléziában éltek, aztán bedeszkázták a kútjukat, és kitelepítették őket, vagy maradhattak a házukban, de eztán már olyan körülmények között, mint egy rezervátum lakói. Megismerjük az áldozatokat, a felelősöket és a szovjet virtusba belerokkant vakmerő önkénteseket. Megismerjük azokat, akik számára Csernobil filozófiai probléma, az atomkorszak utáni ember alapító mítosza, és azokat is, akik a szovjethatalom ellenségeit, a Nyugatot és az árulókat okolják érte.
Csernobil nemcsak egyéni, családi, hanem nemzeti tragédia is. Nem szovjet, nem orosz, nem is ukrán, hanem fehérorosz nemzeti tragédia. A tízmilliós nemzetből több mint kétmillióan élnek szennyezett területen. Mert amikor a szovjet híradókban örömhírként közölték, hogy szerencsére nem Kijev felé szállt a radioaktív felhő, azt elhallgatták, hogy Minszket és Fehéroroszországot borította el.
Csernobil nemcsak katasztrófa volt, hanem figyelmeztetés is, és Alekszijevics szerint minden nemzedéknek olvasnia kell a jövőnek hagyott jelekből.
Szvetlana Alekszijevics Csernobili ima című könyve Pálfalvi Lajos fordításában jelent meg az Európa Könyvkiadó gondozásában.