Bogotá, 2006. július 18. A népszerű és ismert Virginia Vallejo az amerikai nagykövetség páncélozott autóit várja, hogy azok elmenekítsék őt Kolumbiából, ahol ő „filmsztár egy filmgyártás nélküli országban” – s nem mellékesen, ám közismerten az 1993. decemberében meggyilkolt kokainbáró, Pablo Escobar Graviria szeretője. Ezt követően 2007-ben papírra is vetette kettejük, és a nyolcvanas évek Kolumbiájának történetét a Szerettem Pablót, gyűlöltem Escobart című könyvében, mely tíz évvel később, 2017-ben jelent meg idehaza, a Partvonal Kiadó gondozásában.
„-Én csak gazdag akartam lenni; gazdagabb, mint a medellíni Echavarríák vagy más tehetős emberek Kolumbiában, bármilyen áron, és akármilyen eszköz révén, amelyet a sors a rendelkezésemre bocsát. Megesküdtem magamnak, hogy ha harmincévesen nincs egymillió dollárom, öngyilkos leszek. Golyót röpítek a halántékomba” – ez Escobar egyik önvallomása Vallejonak, miközben már a kokainbáró mérhetetlen gazdagság ura, pénzével és kegyetlenségével irányítja tulajdonképpen a kolumbiai elitet, s ezen az irányításon osztozik másokkal, más, hozzá hasonlóan tisztességtelen, ám a külvilág felé a feddhetetlenség látszatát keltő maffiózókkal. Látványos jótékonysági cselekedetek, a szegények felkarolása, romantikusnak tűnő Robin Hood-szerep, politikai ambíciók, miközben magánhadsereg védi és követi, útját halottak szegélyezik, sérelmeiért akár a minisztert is meggyilkoltatja. Ez Escobar. Vallejo látásmódja szerint nagyra nőtt gyerek, akinek korlátlan játszótere a világ, s egyben a legsunyibb és legravaszabb mind közül. Vallejo pedig a legfelületesebb és legszámítóbb nő, akit Kolumbia a hátán hordott. Kettejük szenvedélyesnek tűnő románca árnyékában rajzolja meg Vallejo Escobar jellemét és hatalma teljességének kolumbiai időszakát, miközben leginkább önmagáról formáz komoly jellemrajzot, a nőről, aki legmélyebb érzelmei között sem tétovázik elfogadni a jobb ajánlatot, aki a felsőbb körök prostitúciójának kiemelkedő, de kétségkívül kendőzhetetlen jelensége. Árú, még ha nem is csupán a testét, hanem intellektusát és vonzerejét árulja, hidegen mérlegelve az esélyeket. Kettejük kapcsolata a lányregények édeskés sziruposságától a James Bond-ihlette kalandelemeken át a megalázó szexuális cselekedetekig terjed, egyetlen közös ponttal: a pénzzel. Mindent és mindenhol pénzben mérnek.
Vallejo regénye önmagáról, Pablóról majdnem annyira könyörtelen, mint Bret Easton Ellis Glamorámája, a szándékolt felszínesség mellett épp a mélységekre mutat rá. Nem moralizál, s nem tár elénk bonyolult történetet, egyszerűen félrehúzza a függönyt a kolumbiai narkóelit, bankárok, szeretőik és a politikusok kusza, szövevényes, de szigorú szabályok szerint működő világáról, s talán ez a könyv legnagyobb erénye. A benne szereplők neve, szerepe, hangsúlya Kolumbia történetének nem túl dicső korszakában sokaknak talán semmit sem mond, de nem is lényeges. A gengszter és a díva szerelmi története sokkal inkább szól a vágyak kielégíthetetlenségéről, a nagystílű élet ürességéről, s végső soron – 2017-ből visszatekintve – az erőfeszítések hiábavalóságától.
„Pablo mindig résen van, mindenkivel szemben, ami pedig engem illet, különösen, mert neki és nekem semmi nem elég:mindennek jobbnak kell lennie, ezerszer nagyobbnak, a maximumnak. A mi világunkban, a kapcsolatunkban, a nyelvünkben, a beszélgetéseinkben minden a nagyság jegyében zajlik. Egyformán elementárisak és e világiak vagyunk, álmodók és ambiciózusak, szörnyetegek és telhetetlenek; az egyetlen probléma közöttünk a gyökeresen ellenétes etikai kódex” – vallja Vallejo. Pedig – olvasva a könyvet -, úgy tűnhet, ez az etikai kódex nem is annyira gyökeresen ellentétes. Csak az eszközök mások.
Hellenbárt László
Virginia Vallejo – Szerettem Pablót, gyűlöltem Escobart
Kiadó: Partvonal Könyvkiadó
414 oldal
Kötés: puhatáblás, ragasztókötött
ISBN 978-615-5283-99-4
Related Posts
Családregényt nehéz izgalmasra írni. Rubin Eszter nyolcvanas években induló regénye viszont magába szippant a kezdetétől a végéig. Olyan, mint egy misztikus utazás, évtizedeken, évszakokon, a…
Megrendítő és gondolatébresztő. Igen olvasmányos stílusban elbeszélt korrajz – a jelenről. Talán ez volt a legmegdöbbentőbb. Hogy mindaz, amit a lapokon olvashatunk, nem a régmúltban…
Nagyon furcsa, kísérleti próza ez, amelyben az író fut, és minden kilométerhez van egy gondolata. A sportolók, különösen a futók pontosan tudják, hogy egy bizonyos…
Térei Káli holtak című könyve valójában egy színházregény, főhőse pedig egy fiatal színész, aki bolyong tragédiák, belső titkok, súlyos, áthatolhatatlan színházi falak között. Ahogy a…