Egy lapozásnyi idő, és már véget is ért az élet – Peer Krisztián: 42

Van valami hátborzongató abban, ha az ember élvezettel olvas el egy ilyen kötetet. A költő archetípus megkívánja az örökös szenvedést, önmarcangolást ahhoz, hogy valódiságot tudjon bemutatni, miközben az ember maga messziről elkerülné ezt a konstans szenvedést. 15 év kihagyás után Peer Krisztián újra kötettel jelentkezik, melyben pont ez a paradoxon van jelen, hogy valakinek meg kellett halnia ahhoz, hogy ezek a versek ekkora pofont tudjanak adni az olvasóknak.

Nehéz szakmai szemmel értékelni valamit, amiről az olvasó egyszerre nem akar soha többet beszélni, és szeretné egyesével megrágni minden szavát. Mérhetetlen személyességet enged meg magának, ami kevés témának áll ennyire jól, de a gyász, mintha csak ezen a közvetlen nyelven lenne képes megszólalni. A kiadvány formabontó, lapjait késsel kell felvágni ahhoz, hogy a Zsófi halála után született lírákhoz is hozzáférhessünk. Ez magában hordozza azt, hogy már rögtön az elején erőszakot követünk el a köteten, ami után már soha sem lesz ugyanolyan szabályos és teljes, pont, mint az az ember, akinek erőszakkal vették el egy részét. Miután szétvágtuk, olyan érzést kelt, mintha tartoznánk ennek a könyvnek azért, amiért ilyen durván értünk hozzá, az olvasás végére pedig ez fokozódik, állunk tétlenül, elvégre azzal, hogy tudunk erről, mi is valamiképp a részeseivé válunk. Az állandó csapongás a verseknél az élet és a halál között felerősíti azt, mennyire nem választja el semmi a kettőt, egy lapozásnyi idő, és már véget is ért egy fiatal, értékes élet. A színház, a görög vonatkoztatások utalnak arra, hogy a költő sem tudja elkerülni saját sorsát, épp úgy, ahogy általában a tragikus hősök sem, a személyesség pedig a fájdalom kinyilatkoztatásában, és az egyre romló hétköznapi körülmények leírásaiban is jelentős szerepet kap.
A végén hosszasan, 99 névből áll a köszönetnyilvánítás, nem csak azok neveivel, akik alakítottak a leírtakon, hanem azokéval is, akik a túlélésben nyújtottak segítséget a szerzőnek. Majdnem száz ember tett hozzá ahhoz, hogy most egy ennyire remek kötetet tartunk a kezünkben, de mégis az a hiányzó egy érte el a legtöbbet – hogy valaki képes legyen ennyire gyönyörűen beszélni a halálról.

Szauer Lilla

Peer Krisztián: 42
Jelenkor Kiadó, Budapest, 2017
80 oldal, teljes bolti ár 1699 Ft,
kedvezményes webshop ár 1359 Ft
ISBN 978 963 676 6870