A már korábban egyik kedvenc krimiszerzőmmé avanzsált Chris Carter ezúttal sem okozott csalódást. Most is hozott egy kellőképpen véres, morbid, gyomorforgató, ám letehetetlenül izgalmas történetet, amit a Hunter–Carlos nyomozópáros old meg.
Apropó Robert Hunter–Carlos Garcia! Nem tudom nem észrevenni a focihoz való kötődést ebben a két névben, főleg, hogy brazil születésű szerzőről van szó. Ha tévedek, akkor bocs. Ha nem, akkor még egy közös vonás van bennem és az íróban. Na, de most nem ez a lényeg, hanem, hogy olyan ügyet olvashatunk, amiben Carter feszített kicsit a határokon.
Ezúttal több szálon fut a történet. A jelenben zajló gyilkosságsorozat az egyik fő sodor, ahol a nyomozópárosnak ezúttal sincs könnyű dolga. A tettes szinte játszik velük, hiszen nemegyszer hagy olyan üzeneteket Hunteréknek, amiben arra utal, hogy végig a szemük előtt van, ám ők képtelenek meglátni az ő igazi valóját, mert az ember, még a legélesebb eszű zsaruk is csupán azt látják, amit látni akarnak.
A másik szál a múlt rémálomszerű fejezeteibe vezeti el a mit sem sejtő olvasót. Egy elrabolt kissrác szemén keresztül kapunk képet egy roppant beteg elme kegyetlenkedéseibe. Olyan zsigeri, naturális leírásokkal bombáz minket Carter, ami néhány olvasónál valószínűleg kiveri a biztosítékot.
Az élet kioltására kitalált megoldások talán most a legbrutálisabbak a sorozat egészét tekintve, de persze Carter már rég elérte, hogy maga a kegyetlenség ne lepjen meg. Sőt, valljuk be, vannak köztünk jó néhányan, akik őt olvassuk, hogy a remek történetvezetés mellett, ez a másik ok, ami miatt várjuk a könyveit. Hogy ez mennyire egészséges dolog, azt most hagyjuk, de attól még így van szerintem. Mint ahogy az is, hogy eme írása után már nem ugyanúgy megyünk vásárolni egy barkácsáruházba, mint korábban…
Engem ezúttal is tévútra vitt a szerző, egészen másvalakit gyanúsítottam. És hiába éreztem, hogy valószínűleg nem lesz igazam, egy-egy újabb morzsát mindig elém dobott Carter, amitől mégsem tudtam elengedni szegény ártatlan fickót.
A regény ismét akciófilmekre emlékeztető megoldással zárul, ahol minden kérdésre választ kapunk, miközben csak úgy árad az adrenalin.
Röviden tehát: jöhet az újabb Carter-kötet. Ez volt a 7. történet a sorozatban, de nyomát sem látom, hogy fáradna vagy kezdene unalmassá, kiszámíthatóvá válni. Szerencsénkre a fordítás is hozza a megszokott minőséget, ami garantálja a kellemes borzongást.
A kötetért köszönet a General Press kiadónak.
Dobos Attila
Fordította: Szabó István
Kiadó: General Press
Terjedelem: 312 oldal
Megjelenés éve: 2021
Related Posts
Az angol politikai elit egyik meghatározó személyiségét perbe fogják szexuális bűncselekmény miatt. A vád minden eszközzel igyekszik hatni az esküdtszékre, hogy ítéljék el James Whitehouse-t,…
A nyolcadik a sorban. A léc magasan, de Carter magabiztos, nem veri le. Szeretem, ha tudom, hogy mi várható el egy frissen megjelent regénytől. Már…
Linda Castillo az a fajta krimiíró, aki nem sokkolni akar, sem azt, hogy minél kegyetlenebb gyilkosságokat mutasson be. Ő megteremtette Kate Burkholder figuráját, és regényről…
Lee, van egy bomba ötletem a következő Reacher-sztorihoz.– No, vázold, mi lenne az?– Mondom: egy bomba. Illetve több is.– Oké, de ezzel óvatosan kell bánni,…