A Nem vagyok sorozatgyilkos-sorozat harmadik részében ismét Claytonba látogatunk el, ahol John Cleaver ott folytatja tevékenységét, ahol a Szörnyeteg úrban abbahagyta.
Ezúttal kétféle módon ritkul a közösség a kisvárosban: egyrészt fiatal lányok vetnek véget önkezükkel az életüknek, másrészt a Takarítóként ismert sorozatgyilkos irtja borzalmas módszerekkel a város köztiszteletben álló polgárait.
John, aki számára az érzelmek kinyilvánítása továbbra is igen komoly nehézséget okoz, minden percét annak szenteli, hogy kiderítse az okokat, hogy a Takarító miért éppen a szülővárosát pécézte ki újabb rémtettei helyszínéül, illetve felmerül benne a gyanú, hogy a lányok talán nem is önként választják az életből való távozásuk eme szomorú módját.
Nehéz nem spoilerezni, hiszen a második rész olyan felütéssel zárult, amiből következik, hogy a harmadik kötetben kit is keres szociopata barátunk… Legyen elég annyi, hogy az első két kötet színvonala cseppet sem csappant meg a záró részben, sőt! Dan Wells kegyetlen, senkit nem kímél, ám ahogy halad előre a történet pontosan ettől válik hitelessé a történet. Senki sincs biztonságban, és bárki lehet a következő áldozat, miközben valami beteg logika mégiscsak ott leledzik a dolgok hátterében. John karaktere eközben pedig tovább árnyalódik, és ezúttal még sötétebb tónusok bontakoznak ki a történetből. Az első rész humora itt is megvan, de a feloldást már nem hozza meg, valahogy keserű ez a humor, de egy kis lélegzethez mégis jutunk általa, miközben a történetben olyan mélyre merülünk, ami már nehezen lenne fokozható úgy, hogy a regény ne menjen át gore-ba.
Viszont tanúi lehetünk annak a folyamatnak, ahogy a Cleaver srác felfedezi magában, hogy valahol legbelül talán ő is képes a szeretetre, sőt a szerelem megtapasztalására is.
Dan Wells eme trilógiáját bátran ajánlom azoknak, akik bírják a véresebb sztorikat, és nyitottak a nem hétköznapi dolgok, megoldások befogadására. A szerző ugyan nem újítja meg a horror vagy a thriller műfaját, de nagyszerűen adagolja a feszültséget, és kellően titokzatos ahhoz, hogy ne nyugodjunk meg egy pillanatra sem, és csak olvassunk és olvassunk, amíg el nem jutunk az utolsó mondatig. Az pedig külön szép teljesítmény, hogy egy olyan karaktert, mint John Cleaver, képes volt szerethetővé tenni.
A könyvért köszönet a Fumax kiadónak. (A teljes trilógia 2016-ban kiadásra került egy kötetben is. Illetve John története tovább folytatódik Az ördög egyetlen barátja, valamint a Csak a holttesteden át című regényekben.)
Dobos Attila
Fordította: Szebegyinszki Szilvia
Kiadó: Fumax
Megjelenés éve: 2014
Terjedelem: 312 oldal
Related Posts
John Wayne Cleaver ötödször. A regény két jól elkülönülő részre osztható, az első fele egy jó kis ’road movie’, a második a prédakereséses, majd elpusztításos…
16 éves, fiú, szociopata… Az előző részben (Nem vagyok sorozatgyilkos) megismert Cleaver srác újabb kalandja a Szörnyeteg úr. Akinek volt szerencséje az elsőhöz, az már…
15 éves, fiú, szociopata, a legjobban a családi vállalkozásként üzemeltetett hullaházban szereti tölteni a szabadidejét, barátai száma: 1 (…), hobbija a sorozatgyilkosok. E/1-es elbeszélő mód.…
Ha ez lenne Andy Weir első regénye… Jazz Bashara egy igazán belevaló, nagydumás és eszes bűnöző, aki a Holdon él. Artemis lakója, az égitest egyetlen…