Könyvajánló – David Baldacci: Megváltás – Amos Decker 5.

Decker a meggyilkolt felesége és gyermeke sírját látogatja, amikor odalép hozzá egy férfi, és elmondja a nyomozónak, hogy annak idején ártatlanul ítélték el. Az idős, beteg férfi azt állítja, hogy nem ő ölte meg azt a négy embert – köztük két gyermeket –, akiknek halála miatt hosszú éveket ült a börtönben. Amos érdeklődését felkelti a dolog, hiszen ő maga volt az egyik nyomozó abban az ügyben. Élete első komolyabb esete volt a pályája kezdetén.

Társa nem biztatja, hogy újra nyissák meg a lezárt aktát, ám amikor hamarosan hírt kapnak róla, hogy az idős férfit lelőtték, belevetik magukat a nyomozásba.

Innentől pedig az események gyorsan követik egymást. Újabb halálesetek, illetve gyilkossági kísérletek Amos és a társai, valamint az ügyben érintettek ellen. Örömmel konstatáltam, hogy Melvin Marsot is újra a köreinkben üdvözölhetjük, illetve a lapokon. Az egyik kedvenc ’mellékszereplőm’ ugyanis, aki ezúttal is hozza a formáját.

Baldacci biztos kézzel szövi a történet fonalát, a tőle megszokott magas színvonalon. Tudom, vannak, akik azt mondják, hogy ezúttal is a régi jól bevált sémát alkalmazza – engem azonban nem zavar, még ha így is van. Sőt, azt mondom, alkalmazza még sok-sok regényen át. Mert amíg képes ilyen eleven párbeszédeket, ilyen dinamikus cselekményvezetést és ennyire összetett történetet kreálni egy ötletből, én mindig vevő leszek rá. És rajtam kívül még számtalan ember a világon, úgy hiszem.

Egy magát ártatlannak valló embertől eljutunk egy szinte világméretű összeesküvésig, úgy, hogy közben nem érezzük azt, hogy a szerző sokat akart volna markolni. Nagyon feszesen, nagyon jó érzékkel vezeti végig az olvasóit Baldacci a labirintuson, ami végül egy filmszerűen eleven akcióval zárul.

Külön érdeme még a sorozatnak, ahogy Amos Decker figuráját teszi kötetről kötetre egyre elevenebbé, emberibbé, mégis valaki olyanná, akire felnézünk ugyan, de helyet azért nem cserélnénk vele.

Természetesen itt is, mint mondjuk a Jack Reacher-sorozat esetében, tapasztalhatjuk, hogy a főhős szinte sérthetetlen. Illetve sérthető, de halálosan soha. Én azonban erre is azt mondom, a zsánerbe simán belefér. John McClane-t sem lehet elpusztítani, bármekkora hatalom is álljon a háttérben. Egyszerűen a szürke, dolgos hétköznapokban kellenek ezek a hősök – nekem legalábbis felüdülés, ha belemerülhetek egy-egy újabb kalandjukba.

A fordításért ezúttal is jár a pont. Lendületes, van stílusa és egy perce sem bicsaklik meg.

A kötetért köszönet a General Press kiadónak.

Dobos Attila

Fordította: Kiss Ádám
Kiadó: General Press
Megjelenés éve: 2021
Terjedelem: 460 oldal

Kapcsolódó tartalom

Könyvajánló – Charlotte Link: Bűntelenül

Charlotte Link beállt a sorba, illetve nálam beállt a sorba. Abba, amelyikben azok a szerzők vannak, akik neve számomra garanciát jelentenek a minőségi kikapcsolódásra.A prológusban…

Könyvajánló – Linwood Barclay: Liftakna

Filmvászonra kívánkozó történet.Barclay rutinos szerző, ez érződik a regényen. Adott egy jó alapötlet. Nevezetesen, hogy valaki vagy valakik megbabrálnak néhány liftet New Yorkban, ahol, mint…

Könyvajánló-Mészáros Dorka: Nem biztos, hogy visszajövök

– Kegyetlen –Mészáros Dorka első felnőtteknek szóló krimije újszerű megközelítésben mesél el egy történetet, ami olykor a zsigerekig hatol. Nem a fizikai brutalitás teszi kegyetlenné,…

Könyvajánló – Emma Stonex: A torony őre

Szeretem, ha egy történet megszólít. Ha a leírt szavakon túl is vannak benne szavak, amiket nem a szem lát, hanem a lélek. Ha a szerző…

Vélemény, hozzászólás?