Könyvajánló – Fredrik Backman: A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb

Eddig még semmit sem olvastam a szerzőtől, de tudom, hogy nagy sikere van mondhatni világszerte. Gondoltam, ezzel a vékony kötettel kezdem az íróval való ismerkedést.

A téma az elmúlás, az elengedés, szóval valami olyan, amiről már sokszor olvashattunk korábban, ám valahogy mégis kíváncsiak vagyunk rá, hogy egy-egy szerző mi újat tud mondani róla. Nos, senkit sem akarok megbántani azok közül, akik kedvelik Bacmant, de számomra semmi újat nem adott a témával kapcsolatban ez a rövidke írás. Elolvastam, nem mondom, hogy rossz, mert korántsem az, de kívül maradtam. Nem is olyan régen olvastam Hartay Csaba: Holtág című könyvét, ami hasonló megközelítésű történet, de számomra az sokkal mélyebb és megrendítőbb volt.
A hazavezető út… esetében maga a stílus az, ami kicsit eltér a hagyományostól, de hiába a versszerűség, a fátyolos vagy lebegésérzetet keltő írásmód, számomra valahogy mégsem működött.
Mintha a szerző előtt lett volna egy marék homok, ami tartalmazott mindent, amt el akart mondani, de egy váratlan fuvallat kisöpörte a homok egy részét – bennem talán ezért maradt hiányérzet… Nem tudom. Azt hiszem, majd olvasok még Backmantól, és akkor döntöm el, hogy nekem szólnak-e a művei.

Dobos Attila

Fordította: Bándi Eszter
Kiadó: Animus
Megjelenés éve: 2017
Terjedelem: 88 oldal