Könyvajánló – Jonas T. Bengtsson: Mint senki más

Nos, nálam néhány éve ez a helyzet a számomra kedves értékes regényekkel kapcsolatban: jó könyv, nagyon jó könyv, kiváló könyv, Jodi Picoult. Most azonban itt van ez a ’76-os születésű fiatalember, aki megírta a Mint senki más című könyvet… Nem mondom, hogy a kedvenc szerzőmet letaszította a trónjáról, de valamit nagyon-nagyon tud ez a dán író. Egyelőre nem tudom megfejteni, hogy mitől, de nálam iszonyúan működött, amit papírra vetett. Ez tényleg egy olyan könyv, amit az ember elkezd olvasni, azonnal magába szippantja a történet, és nem engedi el az utolsó oldalig. Pedig nincs nagy varázslat, nincsenek szóvirághegyek, nincs nyelvi játék, nem újítja meg a regény műfaját, de nincs deja vu érzése sem az embernek, mert nem a megszokott panelekből építkezik a mű. Egyszerű, követhető, ám – muszáj leírnom – zseniális a szöveg.

Egy kisfiú mesél nekünk, aki a történet elején éppen hogy betöltötte a hatodik életévét. Az édesapja neveli, miközben sehol és mindenhol otthonra lelnek, amerre a sors vezérli őket. A hang egyszerre gyermeki és nagyon mély (tipikusan az a könyv, amit időnként majd újra és újra előveszünk, hogy elolvassuk – kicsit úgy, mint a Zabhegyezőt vagy Vonnegut munkáit… legalábbis én), érezni benne, hogy valami titok lengi be a két főszereplő életét. Ám az olvasó nem akarja mindenáron megtudni, hogy mi is az a rejtélyes dolog, amiért az apa kénytelen városról városra költözni, mindig új és új munkákat elvállalani, miközben a gyermekéről az élete árán sem mondana le.
Nehéz bármit is mondani a Mint senki másról, mert minden ott van benne, amit a történet el akart mondani. Csakúgy mint Jodi Picoult könyveit, ezt is minél több, sőt minden emberbek el kellene olvasnia.
Remélem, az Animus kiadó tervei között ott szerepel Jonas T. Bengtsson többi művének kadása is.
Dobos Attila

Fordította: Soós Anita
Kiadó: Animus
Terjedelem: 335 oldal
Kiadás éve: 2015