Könyvajánló – Lee Child & Andrew Child: Inkább a halál

Lee, van egy bomba ötletem a következő Reacher-sztorihoz.
– No, vázold, mi lenne az?
– Mondom: egy bomba. Illetve több is.
– Oké, de ezzel óvatosan kell bánni, Andrew. Nehogy nagyobb legyen a füstje, minta lángja.
– Nem lesz az. Nyitunk egy erős akciójelenettel, így mindenki azonnal tudja, hogy Reacher visszatért. De a fejezet vége lesz az igazi csapás. Szóval, az lenne, hogy… – És az öcs felvázolja a történetet, amire a báty nagy valószínűséggel rábólint, majd elkezdik kidolgozni a 26. Jack Reacher-regényt.

Nem tudom, volt-e hasonló beszélgetés a két testvér között, de az biztos, hogy az Inkább a halál megszületett, hogy ezzel a paradoxonnal éljek. Tudom, sokan fenntartásokkal fogadták, amikor Lee Child bejelentette, hogy átadja a stafétát az öccsének írásügyileg – én is közéjük tartoztam. Aztán megjelent Az őrszem, és nem fájt. Oké, nem mondom, hogy csont nélkül hozta a megszokott szintet, de egyáltalán nem volt egy rossz könyv. És most itt a második sztori, amiben a sorozat megálmodója már inkább csak tanácsadóként van jelen érzésem szerint. Andrew jól megtanulta a tananyagot, és igyekszik a ’kötelezőbe’ beépíteni a saját ötleteit. Engem meggyőzött a végeredmény, igaz, ehhez kell az is, hogy próbálom valamennyire újként kezelni a sorozatot. Nagy változásokra persze nem kell gondolni, hiszen a főhős ugyanaz a keménykötésű óriás, aki eddig is volt, csupán a gondolkodása lett egy picit maibb. Ízlés kérdése természetesen, hogy ez kinek, mennyire tetszik, de úgy érzem, ha valaki kellemes kikapcsolódásra vágyik, egy-két olvasással töltött délutánra egy akciófilmszerűen pergő regény társaságában, akkor huppanjon le az Inkább a halállal nyugodtan.
Reacher ezúttal is véletlenül botlik bele egy ügybe, ami hamarosan szövevényes és roppant veszélyes történésekbe sodorja. Az izgalmak fokozása érdekében egyetlen javaslatom lenne a szerző(páros) felé, mégpedig az, hogy a leírások lehetnek lazábbak, nem kell mindent aprólékosan kivesézni. Az akciójelenetek azonban a szokott módon feszesek és brutálisak. Természetesen, aki olvasott már néhányat a korábbi részekből, találkozni fog ismétlésekkel, visszautalásokkal, de nem megterhelően sokkal.
Nemrég készült egy filmsorozat, ami engem kevésbé győzött meg, mint ez a kötet. Ott valahogy a főszereplő teljesen üresnek hatott. Tudom, Tom Cruise sokaknak nem tetszett a két korábbi filmes feldolgozásban. Engem viszont nem zavart, hogy nem egy benga nagy színészre osztották a főszerepet. És kicsit visszaigazolás volt számomra, hogy a sorozatban ezt a ’csorbát’ kiküszöbölték… de a végeredmény ettől egyáltalán nem lett hitelesebb.
Szóval, szerintem maradok a regényeknél, és várom a következőt. Van ebben potenciál, nem is kevés. Egyszerűen az kell, hogy Andrew elhiggye, hogy tovább tudja vinni és érdemes is továbbvinnie a Reacher-sztorit. Nekünk, olvasóknak pedig annyi a dolgunk, hogy ne hasonlítgassuk a régebbi kötetekhez, hanem értékeljük a friss ízeket benne.

Dobos Attila

Fordította: Gieler Gyöngyi
Kiadó: General Press
Terjedelem: 318 o
Megjelenés éve: 2022