Könyvajánló-Mészáros Dorka: Nem biztos, hogy visszajövök

– Kegyetlen –
Mészáros Dorka első felnőtteknek szóló krimije újszerű megközelítésben mesél el egy történetet, ami olykor a zsigerekig hatol. Nem a fizikai brutalitás teszi kegyetlenné, hanem a lélekre gyakorolt hatása.
Néhány újságcikkel indul a könyv, ami kellően megadja az alaphangot a sztorihoz. Egy gimnazista lány eltűnésének és halálának körülményeit olvashatjuk a hasábokon.

Ezután ugrunk néhány hónapot a jelenbe – egy újabb lány tűnik el ugyanabból az iskolából, a Győry Abigél Gimnáziumból.
A tanári kar némi hezitálás után úgy dönt, ők derítik ki, merre lehet a diákjuk. Nem vonják be a rendőrséget, hiszen Lili tartózkodási helye még csak néhány órája ismeretlen. Mi van, ha csak egy kis magányra vágyott, és kiment a közeli erdőbe, és aztán előkerül épen és egészségesen? Nem érdemes még hívni a hatóságot, a pár hónappal korábbi eset még szinte el sem csitult. Nem kell a negatív reklám az iskolának, nem tenne jót a hírnevének.

Számomra döbbenetes volt, hogy az igazgató, Újhelyy szavának milyen hatalma van a többi tanár fölött. Nekem mint kívülállónak, abszurd volt ez a döntés. Nehezen képzeltem el, hogy abban a helyzetben ezt tettem volna, de a regény lapjain működött a dolog. Dorka nagyszerűen jelenít meg egy csupa negatív figurából álló közösséget, ami valahogy mégis életképes. Mintha a létezés egy másik dimenziójába pillanthattam volna be, ahol elfogadható egy olyan döntés meghozatala, amit józan ésszel azonnal elvetnénk.

A történet szerves részét képezi a titokzatos Kertész, aki olyan, mint valami rém vagy szellem – nem lehet tudni, hogy valós személy-e, vagy sem; hogy köze volt-e az előző lány sorsának alakulásához, vagy sem. Ahogy azt sem, hogy Lili eltűnéséhez van-e köze. Az ő beemelése a történetbe még komorabbá teszi a szöveg által magam elé képzett festményt. Nem szép festmény. Sőt, mintha zsírkrétarajz, vagy még inkább szénnel rajzolt tabló lenne, ahol a színek oldalról oldalra fakulnak ki, hogy végül csak a szürke és a fekete maradjon. Az önzés, az szexualitás teljes meghittelensége, és a hatalomvágytól fűtött zsigeri gonoszság mételye járja át a szöveget.
Mindezt úgy, hogy a könyv hangja még magán viseli a szerző korábbi műveiből adódó ifjúsági irodalmi ízt. Pergő, laza szövegek, amik számomra nagyon ellentétesek voltak a szereplők jellemével.

Féltem, hogy Dorka bezárja magát, hiszen a történet nagy része az iskola falain belül zajlik. De nem igazolódott be a félelmem. A szerző profin mozgatja a szálakat a kamaradarabnyi helyszínen. Szikár (és mégis gördülékeny), lényegre koncentráló az írásmód. Olvastatja magát, miközben szerintem minden jóérzésű ember megborzong a tanári kar viselkedésétől, ahogy lassan kiderítik mi vezethetett Lili eltűnéséhez. És amikor már szinte egyértelmű, hogy némelyikük elképesztően romlott lelkű, még akkor sem ocsúdnak fel, hogy igenis ideje lenne a rendőrséghez fordulni.

Én bízom benne, hogy a világ azért nem ilyen. Azzal nem áltatom magam, hogy nem élnek köztünk olyanok, mint a regényben megteremtett figurák, de abban bízom, hogy mellettük vannak józan gondolkodásúak, akik számára az emberélet veszélyeztetése önös érdekek miatt nem mérlegelendő tényező.

– Pokolmély –
A mű utolsó harmada maga az őrület. Konkrétumot nem írhatok, de ott jön egy olyan fordulat, ahol azt gondoltam: na, végre, most már világosodni kell a képnek, ki kell tisztulnia az agyaknak, friss levegő áradhat a tüdőbe.
Erre mit tesz Dorka? Néhány sorban kinyírja a reményeimet, és megmutatja, hogy eddig csak a felszínen bóklásztunk, és leránt a mélybe, és megmutatja milyen is az emberi lélek sötétje.

– Remény mégis –
Kedves leendő Olvasók! Ne riadjanak meg mindattól, amit a fentiekben olvashatnak. Mindez csupán annyit jelent, hogy eme fiatal magyar szerző egy jó tollú író. Pusztán felvázolt egy olyan történetet, ahol nincs igazán megváltás. Hiszem, hogy szándékosan volt ilyen nyers. Mert én a sorok között igenis megláttam a reményt. Mégpedig ott, hogy Dorka vigyáz ránk. Még egyszer mondom, nagyon olvastatja magát a könyv, nagyon jó a tempója, remek a szerkesztés, a karakterek is kellően elevenek. Viszont a szerző nem engedi, hogy ott legyünk velük. Mi nézők maradunk a színházban. És pontosan ettől teljes az élmény. Ha jobban bevonna minket az író, az kényelmetlen lenne. Ő megtette a dolgát azzal, hogy elmesélte nekünk ezt a nem felemelő, ám tanulságos történetet. De aztán hazamehetünk, gondolkodhatunk, és örülhetünk, hogy mi jobb emberek vagyunk, mint a Nem biztos, hogy visszajövök szereplőinek nagy része.
Remélem, sok emberhez eljut Mészáros Dorka regénye. Megérdemli. Én várom, hogy olvashassak még tőle.

A kötetért köszönet a General Press kiadónak.

Dobos Attila

Szerkesztő: Horváth Annamária
Kiadó: General Press
Megjelenés éve: 2021.
Terjedelem: 304 oldal