Könyvajánló – Peter Clines: 14

Adott egy gyönyörű borítóval ellátott, figyelemfelkeltő fülszöveggel megáldott könyv, amit az ember úgy érez, hogy egyszerűen el kell olvasnia. Megtettem…

Los Angelesben járunk, egy régi bérházban, amit Nate Tucker hamarosan az otthonának nevezhet. Alacsony bérleti díj, jó környék – ugyan mi más kellene egy olyan embernek, aki semmi másra nem vágyik, csak hogy esténként legyen hol hunynia egyet. A gondnok, Oskar különc figurának tűnik, de az a fajta, aki ha nem csinálsz galibát, akkor maradhatsz, amíg akarsz.
A lakók sem lehetetlen alakok, egyedül a levegőben érezhető valami különös, valami titokzatos. Nate lassacskán összehaverkodik egy-két házbélivel, közben folyamatosan bukkannak fel kérdések a Kavach-épülettel kapcsolatban.
Oskar minden kérdést elhesseget, mondván, semmi gond a házzal, csupán
nem egy hétköznapi panel. Nate és a többiek természetesen nem így gondolják, ezért elhatározzák, hogy utánajárnak a rejtélyeknek, mint amilyen például a 14-es ajtó, vagyis inkább, ami mögötte lehet, vagy a pince, ami nem egészen olyan, mint a többi bérházé, illetve hogy miért van az egyik lakásban
aránylag hideg, és a másikban nem, vagy hogy miért nincs két egyforma alaprajzú lakás az egész házban, de akár az áramellátás sem mondható éppen hétköznapinak a Kavach-épületben.
Rejtélyek tehát bőven vannak, és mégis valami miatt iszonyatosan nagy
kettősség van bennem a regénnyel kapcsolatban. Olvasás közben nemegyszer volt hiányérzetem, egyszerűen túl felszínesnek éreztem, amit olvasok. Közel háromszáz oldalon keresztül tart a felvezetés,
amiben – utólag is azt gondolom – rengeteg fölösleges rész volt. Túl könnyed a könyv addig, mindent elpoénkodnak benne; aztán hirtelen az arcunkba kapjuk a sci-fit, és meglódulnak az események. Itt viszont a szereplők reakciót nem igazán éreztem hitelesnek.
Nem tudom, nem tudom, de szerintem egy iszonyatosan erős kisregényt kellett volna írnia e helyett a monstrum helyett Peter Clinesnak. A végkifejlet hatásos, filmen valószínűleg igen ütős lenne – ám
logikailag sajnos számomra nem igazán volt a helyén.
Alapvetően egy szórakoztató regény a 14, aminek az elolvasását semmiképpen sem bántam meg, de remélem, legközelebb egy egyenletesebb, dinamikusabb történetvezetésű művel lep meg minket a szerző.
A kötetért köszönet a Fumax kiadónak.
Dobos Attila

Fordította: Habony Gábor
Kiadó: Fumax
Terjedelem: 464 oldal
Megjelenés éve: 2016