Peter Stjernström nagyon nagy játékos igen jó humorral. Megírta A világ legjobb könyvét, miközben tudja, hogy az lehetetlen…
Van egy nem túl jó állapotban lévő író, aki már nagyon úgy néz ki, hogy túl van a csúcson, és manapság azzal keresi a mindennapi betevőre valót, hogy felolvas. Felolvas, de nem a saját műveiből, sőt még csak nem is regényekből, novellákból vagy verseskötetekből, hanem például a Svéd királyok betegségei című alapvetésből, netán a 245-ös Volvo-kézikönyvből. Tehát olyan írásokból, amik várhatóan „igen nagy tömegek érdeklődésére tarthatnak számot”. Azonban a dolog mégis működik, mert az emberek szeretnek nevetni, és másokon a leginkább. Titus Jensen – az exíró – pedig olyan stílusban olvas, hogy a hallgatóság dől a röhögéstől. Ám egy szép napon, néhány sör és egyéb ártó szándékú ital ledöntése után, a közönségkedvencnek valami eszementen nagy ötlete támad, amit azon melegében megoszt az ő „önzetlen” pártfogójával, Eddie-vel, aki egyben az ügyeletes szépfiú is, amellett, hogy a szerelmi költészet ikonja. És ez jeles ifjú azonnal lecsap az ötletre, ami nem más, mint a világ legjobb könyvének receptje. Titus mit sem tudva eme hátulról jövő támadásról, nagy elánnal hívja az ügynökét, hogy beszámoljon régóta esedékes írói visszatéréséről. Kisebb hezitálás után bizalmat szavaz neki a kiadó, ám néhány feltételhez köti az előleg kérdését: alkoholmentes életvitel, dohányáruktól való elszakadás, illetve komoly munkavégzés. Hősünk mindenbe beleegyezik, és hatalmas lendülettel lát neki az alkotásnak.
Nem ecsetelem tovább a történetet, legyen elég annyi, hogy itt aztán van minden, mi szem-szájnak ingere, de ami ettől is szórakoztatóbb az pediglen az, hogy mindenki megkapja a magáét: írók, kiadók, olvasók, irodalmi stílusok… Csak úgy röpködnek a pofonok! Némelyik szerzőről csak utalás szinten szól Peter Stjernström, de akad olyan is, aki annak ellenére, hogy konkrétan nincs leírva a neve, azért mégis igencsak egyértelmű, hogy ki lehet mondjuk Pablo Blando, aki Az Aranycsináló című könyvével tett szert nagy hírnévre… Viszont egy pillanatig sem bántó a könyv, kivéve persze, ha valaki túlérzékeny, de szerencsére róluk is ejt néhány szót a svéd szerző. Plusz egy olyan finálét alkotott, ami lazán felteszi a koronát erre a nagyszerű regényre.
Azt kell mondjam, hogy szívesen olvasnék még ettől az írótól. Van ebben a kötetben is egy-két szereplő, akik szinte kiáltanak egy külön sztoriért, aminek ők a főszereplői. Nekem a legilyenebb egyértelműen a multiterapeuta Ralf Rolf alakja. Ő egyszerűen annyira agyament figura, hogy akarok egy kötetet, amiben az ő orvosi történetei vannak megírva.
Dobos Attila
Kiadó: Athenaeum
Fordító: Markwarth Zsófia
Kiadás éve: 2014
Terjedelem: 337 oldal
Related Posts
Emelje fel a kezét, aki szereti Rejtő Jenő meg mondjuk a Monty Python humorát. Oké, most azok, akik szeretik a történelmet. Oké, most pedig azok,…
Szeretek jó könyveket olvasni – a Vérvöröset szerettem olvasni. Az éppen most krisztusi korban lévő finn írónő a Hófehér-trilógia első részével engem bizony megvett kilóra.
„A legnagyobb veszedelemben is mindig lesznek fák, amelyeket nem lehet átültetni. Én ilyen fáktól származom.” Donáth Mirjamot felvették New York legjobb egyetemére, azután évekig a…
Annyira vártam ezt a könyvet, hogy elhoztam a Kiadóból, talán még a vásárolt mirelit cuccokat kipakoltam, aztán jött a kanapé, és Kardos Margit beszippantott. Övé…