Könyvajánló: Salla Simukka: Vérvörös

Szeretek jó könyveket olvasni – a Vérvöröset szerettem olvasni. Az éppen most krisztusi korban lévő finn írónő a Hófehér-trilógia első részével engem bizony megvett kilóra.

Lumikki Andersson képében egy olyan karaktert teremtett, aki bizony annyira eleven, hogy szinte le is léphetne a regény lapjairól. Egy tizenhét éves, egyedül élő és a magányt kifejezetten szerető lányról van szó, aki egyik napról a másikra egy rejtélyes ügy kellős közepébe csöppen. Idegen emberek üldözik, sőt az életére törnek, hősünk pedig – amellett, hogy igyekszik életben maradni – szeretné megtudni, hogy mindez miért történik vele.

A regény nem finomkodik már az első oldalakon sem, hiszen egy Natália nevű lány meggyilkolásával indít, nem mellesleg nagyon ötletes írói eszközzel megoldva. Ezután tanúi lehetünk annak, hogy három fiatal egy szatyornyi ötszáz eurós, véres bankjegyet talál, amit aztán bőszen megtisztítanak, majd később igazságosan elosztanak egymás között. Hamarosan kiderül, hogy a pénzt kézbesítők nem igazán a szeretetszolgálattól jöttek, és bizony az „ajándékért” cserébe elvárnak bizonyos illegális tevékenységet attól az embertől, aki azonban mit sem tud arról, hogy az udvarára hajították a roppant értékes nejlonszatyrot. A Jegesmedve névre hallgató főgonosz által megbízott orosz Szokolov azonban kezdi elveszíteni a türelmét, és ennek nem átall hangot is adni, plusz finoman utal arra, hogy mindenki pótolható…
Rengeteg izgalom, üldözés és intrika alkotja a cselekményt, mégis Lumikki személyisége az, amitől ez a krimi magasan kiemelkedik az átlagból. Ez a lány ugyanis nem egy üres fejű tini, aki rózsaszín ködön át szemléli a világot, és egy másodperc alatt beleszeret bárkibe, aki akár csak egyetlen szomorú szemű pillantást vet rá. Nem. Lumikki egy nagyon intelligens, talpraesett, kicsit talán öntörvényű és céltudatos csajszi, akinek a múltjában titkok lappanganak, amikről remélhetőleg fellebben a fátyol a következő két kötetben.
Ami szintén nagyon szerethető a könyvben, hogy igen sok olyan félmondat van benne, amiből nemcsak a szereplőket ismerhetjük meg jobban, hanem az országot is, amiben élnek.
Aki tehát egy olyan regényre vágyik, ahol nincs mellébeszélés és tele van izgalommal… meg rengeteg hóval és faggyal, annak egyértelműen el kell kezdenie a trilógiát, mert nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy az utóbbi évek egyik legjobbja a Vérvörös a krimi, thriller műfajon belül.
Dobos Attila

Kiadó: Atenaeum
Fordította: Panka Zsóka
Megjelenés éve: 2014.
Terjedelem: 242 oldal