Allen Eskens: Temetni jöttünk…

Egy pillanat… Keresem a szavakat…
Ez a könyv valami hihetetlenül jó!
Thriller, de dráma is, miközben van benne humor, van benne gondolkodnivaló, van benne egy kis múltidézés – de az egész regény mégis egy nagyon egységes, nagyon könnyen és gyorsan olvasható mű, köszönhetően annak, hogy remek a stílusa.

Joe Talbertnek egy idegen életrajzát kell megírnia az egyik egyetemi kurzusra. Úgy dönt, hogy egy idősek otthonában keres alkalmas alanyt ehhez a feladathoz. Eredetileg egy háborús hőst szeretne meginterjúvolni, ám a véletlen úgy hozza, hogy Carl Iversonnak mutatják be, akit nemi erőszak és gyilkosság miatt ítéltek életfogytiglani büntetésre harminc évvel korábban. Az öregember rákban haldoklik, amikor Joe megismeri. A betegsége miatt nem kell börtönben lennie, mert engedélyezték neki, hogy utolsó hónapjait a Hillview Manor falai között tölthesse.
Az idős férfi eleinte nehezen adja be a derekát, de végül kölcsönösen megállapodnak az egyetemista sráccal, hogy mindketten elmesélik féltve őrzött titkaikat egymásnak. Így Joe megírhatja az életrajzot, Carl pedig megismerhet egy kis szeletet a számára harminc évig elzárt világból.
Allen Eskens, akinek a Temetni jöttünk… az első könyve, meglepő magabiztossággal vonja bele az olvasót a történetbe, ami valójában több történet, hiszen megismerjük Joe múltjának egy darabkáját, a jelenét, plusz fény derül Carl vietnami tetteire, amik nem mindennapi hősiességről tesznek tanúbizonyságot. És természetesen a szörnyű gyilkosság estéjének titka is felszínre kerül.
Szeretem azokat a könyveket, amik azonnal beszippantanak. Ez a kötet olyan. Szeretem, ha a karakterek nem kétdimenziósak. Ezek nem azok. Itt senki sem egyértelműen jó vagy rossz. A főszereplők szinte lelépnek a lapokról, annyira elevenek, annyira szerethetőek a hibáik ellenére. Természetesen van, aki nem szerethető, mert a velejéig romlott, őt viszont szívből lehet gyűlölni, mert ő is úgy lett megalkotva, hogy sajnos teljesen hihető és eleven.
Lila, Joe szomszédja is úgy lesz beemelve a történetbe, hogy semmi erőltetettség nincs benne, miként abban sem, ahogy a kapcsolatuk alakul. Sőt, a srác autista testvére is fontos szerepet kap a cselekményben. És még a mellékszereplők – Joe anyja vagy a szánalmas Larry – sem súlytalanok.
A cselekményvezetés pedig egyszerűen hibátlan. Ebben a történetben nincs üresjárat. Minden mondatnak jelentősége van, de hangsúlyozom, hogy mindezek ellenére nulla görcsösség van az elbeszélés módjában. Szerintem nem egy olvasó fogja egy ültő helyében ledarálni a történetet, majd pedig elégedetten hátradőlni, és élvezni az adrenalin áramlását.
Eskens könnyen abba a csapdába eshetett volna, hogy a könyve hatásvadásszá váljon, de nagyszerű érzékkel ír, ezért nem hatásvadász lett a regény, hanem hatásos.
A dinamikája is szinte tökéletes. Hol humorral oldja fel a helyzet feszültségét, hol az emberi oldal nyomatékosításával ad mélységet a történetnek. Szerettem, ahogy hihetővé teszi, hogy Joe, a laza egyetemista mindent megtesz az öccse, Jeremy boldogsága érdekében, hogy kiáll az igazáért, illetve miközben hallgatja Carl elbeszélését, szinte látom magam előtt, ahogy megváltozik a hozzáállása az idős emberhez. Eleinte csupán egy feladat elvégzésének eszközeként tekint rá, majd fokozatosan válik emberré, érző lénnyé számára az öreg.
Mi, olvasók pedig a szövevényes, egyetlen percre sem unalmas történetet olvasva, elkezdünk azon is gondolkodni, hogy vajon hány Carl, hány Joe és a többiek élhetnek közöttünk…
A kötet fizikai megjelenése szintén igen jól sikerült. A borítókép a kis dombornyomatos cseppekkel telitalálat a maga egyszerűségében. A fordítás gördülékeny, nem bicsaklik meg, ha mélynek kell lennie, és akkor sem, ha durvának vagy humorosnak.
Egyetlen dolog, amit nem igazán tudok hová tenni az a „Női pszichothrillerek!” besorolás. Erőltetettnek érzem ezt a dolgot, bár bizonyára vannak könyvek, amikre ez a kifejezés ráillik, a Temetni jöttünk…-re szerintem nem. Én azt mondom, ha hölgy vagy, ha férfi, olvasd el ezt a könyvet, mert az utóbbi idők egyik legjobbjáról van szó.

Dobos Attila

Kiadó: Könyvmolyképző

Fordította: Lengyel Tamás
Kiadás éve: 2018
Terjedelem: 347 oldal