A kínai bölcsek, a szenvedélyes trubadúrok vagy a délszláv háború világa után Darvasi László legújabb novellái közelebbi tájékra kalauzolnak bennünket: a magyar vidékre, ahol az apáinkat és az anyáinkat hagytuk. Ahol a fiaink hagytak minket. A falusi kiskocsmák, az éttermi termékbemutatók, a fehér galléros uzsorások és az elhagyott öregek országa ez: a mi országunk.

A szerző védjegye – a kifogyhatatlan fantázia, a látomásos képzelet és a láttató elbeszélés – ezekben a történetekben is megtalálható, valami azonban megváltozott: szikár és pontos látleleteket olvashatunk, nehezen feledhető félmondatok sejtetnek életnyi tragédiákat. Semmi kétség, ezek a novellák rólunk szólnak, az álmainkról és az értékeinkről, amelyekhez hűek akartunk maradni, mégis megcsaltak minket. Ezek a történetek kérdeznek: miért nem tudjuk elmondani a szüleinknek azt se, ha végre megértjük őket.

Részlet a regényből

– Azt ismered, hogy a nyuszi megkívánja a medve lányát? – de máris abbahagyta. Mert már elmondta. Nem is egyszer. Minden viccét elmondta, és hiába. De egyszer úgyis megnevetteti. Ha beledöglik, akkor is. Olyan a lány arca, mintha üveget húztak volna rá. Mintha meg lehetne kopogtatni. Megálltak, a lány orra csöpögött. Míg közel hajolt hozzá és törölgette, megérezte a testszagát. Olyan furcsa volt, de a lány nem tudott büdös lenni. Ha két napig nem mosta le, mert ki mosdatta volna, amióta a felesége itt hagyta őket, akkor is ugyanolyan szagú maradt. Egyszer a palacsinta porcukrába beleejtett egy szelet füstölt sonkát. Annak volt ilyen szaga. A templomnál jártak, ott volt a legnagyobb lejtő, azon mindig nehezebben tolta föl. De az új kerekes székkel szinte gyerekjáték volt följutni. Így mondják, gyerekjáték. Lófaszt. Miért lenne könnyű a gyerekjáték. Már fölértek, és ő hunyorogva bámult vissza a város felé, ahol nádas részek, embermagas füvek területei ékelődtek az utcák közé. Olyan fény volt, hogy látott ökörnyálat szállni. Így jönnek napról napra, ha esik, ha fúj, ősszel és tavasszal, azóta ez volt a napi útjuk. Még az elején, úgy két éve próbált variálni, más utcák felé kerülve jutni a Betérőhöz, de a lány nyugtalankodni kezdett. Mint aki nem akar új fákat, új házakat, mert azoktól fél. Másféle kutyahangok dörrentek rájuk. A mozdulatlan arcból nyöszörgés sípolt elő. Fingdosott, szinte dudált. Az ideges ember többet fingik. Gyerekek visongtak a templomkertben, ismerte őket. A Karakas ikrek, meg még a többi. Szar, szemét kölykök. Mit visonganak. Úgy érezte, hogy a lány a legszívesebben velük lenne. De azok kigúnyolnák. Szar, szemét kölykök, szaros a körmük alja, szaros a nyelvük, minden trágyadombot fölforgatnak, biciklit lopnak. Nem cigányok, de azok. A piacnál járt, vigyázni kellett, sok volt a bukkanó. Mondjuk már ismerte őket, ügyesen kanyargott köztük. Szinte büszkeség fogta el, hogy milyen ügyesen lavírozik.
Megjelenés: 2015. szeptember 23.
Oldalszám: 264 oldal
Méret: 140 x 215 mm
Kötés: Keménytábla védőborítóval
Ár: 3290 Ft
ISBN: 978 963 14 3285 5