Könyvajánló – Angela Marsons: Elfojtott sikoly

Már a könyvelőzetes is nagyon meggyőző volt, plusz a borító is tetszetős. Nekifutottam. Aztán olvastam.
Olvastam és jókat nevettem, miközben a történet is érdekes volt. A karakterek pedig kezdek megelevenedni.
Angela Marsons egy igen erős első kötettel jelentkezett, aminek köszönhetően le lehet telepedni a tűkre, és várakozni izgatottan, hogy mikor is vehetjük kézbe a folytatást.
Az első oldalakon a múltba repít mikent a szerző. Felvázolj a bűntényt, kicsit sejtelmes a hangulat, nem túl részletes a leírás, de ez rendben is van így, hiszen a figyelem és a kíváncsiság jól fel lettek ébresztve.
Aztán jövünk a jelenbe, ahol megismerjük – és szinte azonnal a szívünkbe is zárjuk – Kim Stone felügyelőnőt, aki új helyre, új csapatba kerülve igyekszik beilleszkedni. És kábé a huszon…dik oldaltól jönnek a poénok. Hol gondolati síkon, hol egymásnak beszólogatva. Marsons egyik nagy erénye szerintem ebben van. Mármint hogy vannak hullák, egy gyermekotthon sötét titkai, rengeteg kérdés, együttagyalás a nyomozókkal, hullák megint,mégsem nyomaszt a regény. Amivel persze alapból nem lenne baj, hiszen egy krimi vagy thriller attól – is – jó, hogy hat az emberre lelkileg, hogy borzongat. Ez itt sem hiányzik, de nagyon üdítően hatnak benne a jól elhelyezett laza részek.
Amellett sem lehet elmenni szó nélkül, hogy Kim Stone és kollégái szinte mind a jó értelemben vett ‘nemnormális’ karakterek, és mégis abszolút hitelesek, mert a szerző nagyon jól egyensúlyoz, így nem vész el a krimis hangulat sem, sőt. Nagyon ügyesen felépített történettel van dolgunk, ami a stílusnak köszönhetően igen hamar beszippant minket.
Azt nem tudom, hogy Marsons hány könyvet írt az asztalfiókjának, mielőtt felkeresett egy kiadót az Elfojtott sikoly kéziratával, de ez a mű nagyon rendben van, ha folytatások is hozzák a szintet, akkor új kedvencet avathatunk a műfajban (én meg beköltözöm a kamrába, mert újabb könyvespolc kell majd, tehát az ágynak mennie kell…).
Természetesen Szieberth Ádámban ezúttal sem kellett csalódnom, hiába: aki jó, az jó.
A kötetért köszönet a General Press kiadónak.

Dobos Attila

Fordította: Szieberth Ádám
Kiadó: General Press
Terjedelem: 357 oldal
Megjelenés éve: 2015