A Skandináv Krimik eme darabja nem a klasszikus értelemben vett krimi, sokkal inkább egy pszichothriller, ami akár forgatókönyv is lehetne, mert annyira jól ‘látható’ végig a regény.
Ami nekem nagyon tetszett ebben a kötetben, az az, hogy remekül egyensúlyoz. Gondolok itt arra, hogy lassan indít, fokozza feszültséget, majd pedig megint visszavesz a tempóból, hogy aztán újra adagolja az izgalmakat. Az első száz oldalon betekintést nyerünk mind a pszichoterapeuta, Siri Bergman, mind pedig a betegei gondolataiba, lelki világába. Az alapozás tehát nem a legrövidebb, de kellőképpen színes ahhoz, hogy az olvasót mindig érdekelje, hogy mi van a következő oldalon.
A gyilkosság csak a könyv első harmadánál történik meg, de innentől sem lesz szélvészgyors a történet, inkább súlyosabbá, sötétebbé válik. Kezdenek felbukkanni a kérdések: ki a tettes?, miért ölt?, és ki a valódi célpont? Az utolsó kérdés az, ami végig izgalomban tartja az olvasót, mert valahogy semmi sem stimmel a gyilkossággal kapcsolatban.
Ahogy halad előre a cselekmény, úgy ismerjük meg Siri múltját is, és értjük meg, hogy a pszichológus is ember, aki ugyanolyan promlémákkal küzd olykor, mint a páciensei, és ugyanúgy nehezen ismeri ezt el magának. Siri férje egy búvárbalesetben vesztette életét, amit az asszony egyszerűen képtelen feldolgozni, és az ezzel kapcsolatos gyötrődések rendre felbukkannak a regényben.
Az nagyon tetszett a könyvben, hogy nem kellett megint egy unalmas nyomozás sztoriját olvasni, hiszen A terapeutában a rendőrök csak a háttérben munkálkodnak. Illetve a Markus nevű nyomozó is máshogyan lesz fontosabb szereplő, mint egy átlagos krimiben…
Az viszont kevésbé tetszett, hogy nem lett mélyebb a lélektani oldal. A szerzőpáros egyik tagja maga is gyakorló pszichológus, tehát nem volt megalapozatlan elvárás részemről, hogy ‘szakmázzon’ egy kicsit. Számomra úgy tűnt, hogy valamiért megmaradtunk a felszínen, pedig szerintem egy gyakorlott krimiolvasónak nem lett volna nagy falat, ha konkrétabb elemzéseket kapunk egy-egy betegről, illetve magáról a bűncselekményről, vagy inkább annak kiváltó okáról.
A történet végén lévő fordulat sem volt akkora döbbenet, mint amilyet mondjuk Nesbo tud okozni, de kellemes adrenalinlöketként szolgált ahhoz, hogy összességében elégedetten tegyem le a könyvet, és várjam a testvérpár következő kötetét.
Dobos Attila
Kiadó: Animus
Fordította: Erdődy Andrea
Megjelenés éve: 2014
Terjedelem: 368 oldal
Related Posts
Jo Nesbo az első, Magyarországon megjelent könyvével feltette a lécet, és köszönte szépen, azóta sem adta alább. Most sem. Szinte minden itt van, ami kell…
Nos, nálam néhány éve ez a helyzet a számomra kedves értékes regényekkel kapcsolatban: jó könyv, nagyon jó könyv, kiváló könyv, Jodi Picoult. Most azonban itt…
A Szégyen egy okos könyv. Nagyon jól szerkesztett, nagyon jól felépített, és eléri, hogy az olvasó figyeljen rá. Beszippant, felzaklat, gondolkodásra késztet. Nem krimi, hanem…
Tökéletes cím egy nagyszerű krimihez. A szerzőpáros mindkét tagja a filmszakmában – is – dolgozik, producerként, illetve forgatókönyvíróként. Ezt csupán azért említettem, mert a regény…