A halálos betegségeket látva az ember hajlamos fellélegezni: de jó, hogy nem velem történik… De ez a könyv olyan valóságos, olyan hétköznapi, hogy attól a legszívszorítóbb, hogy akár velünk is megtörténhetne.
Hazel, a tinilány kapott még pár évet a ráktól egy kísérleti gyógyszer révén. Élni nem nagyon tud és akar vele, hiszen egy kis zsákban maga után kell húznia mindenhová az éltető oxigént. Folyton emlékezteti is a betegsége, hogy az időt ajándékba kapta: a rohamok azt éreztetik vele, hogy itt a Földön neki már sok dolga nincs. Aztán megjelenik Augustus Waters, akit megrágott és kiköpött a rák, de magával vitte a fiatal sportoló fiú fél lábát is. A fiú szép lassan meghódítja Hazelt, és kialakul egy furcsa szerelem, amiről mindketten tudják: nem lehet örök.
Adott tehát két szerencsétlen gyerek, aki megpróbál mindent kihozni abból a kevés időből, amit nekik szánt az élet.
Tulajdonképpen a könyv akár még nyálas is lehetne, de nem az. Mert nagyon valóságos tud lenni az éjszaka az intenzíven, vagy a visszafojtott várakozás, nőtt-e vajon a tumor…
A szerelemben,ami kibontakozik, folyamatosan ott keringőzik a halál. Ettől kell tehát mindig a legjobb mondatokat mondani, és ezért kell elutazni a világ másik felére, hogy megtudjuk, mi is a kedvenc könyvünk vége. Mert azt a kevés időt úgy kell megélni, hogy emlékezetes legyen. Gus nyomot, emléket akar hagyni a világban, Hazel csak azt szeretné, hogy boldogságban teljen a maradék idő. Megpróbálják hát ezt humorosan, időnként szarkasztikusan, a saját helyzetükre szabva tenni.
Valóságos a humor is: ugyan ki lenne képes humor nélkül elviselni azt, ami vár rá, főképp, ha egyébként egészséges, teljes életet élő kortársak veszik körül. A humor mellett a helyzet kíméletlensége is ott van: Hazel tudja, hogy a szülei élete is éppen akkor fog véget érni, amikor az övé. Hogy onnantól nem szülők lesznek már, hanem csak két gyászoló ember, akiktől a legfontosabbat vette el a sors. Hogy várható, hogy ha az egyik barátjuk véglegesen megvakul, csodaszép barátnője elhagyja majd. És hogy valamelyiküknek el kell majd mondania a gyászbeszédet a másik temetésén.
John Green sok kamasz könyvet írt, de ezzel valami egészen újat alkotott. Olyan kevés felnőtt emlékszik már a saját kamasz érzéseire, gondolataira, hogy aztán meglepve kapja fel a fejét, milyen érett, elszánt és mély gondolataik, érzéseik vannak. Hogy fel tudnak nőni a betegséghez, a vigaszhoz, hogy tudják humorral szemlélni azt, ami nekünk, felnőtteknek aligha menne.
Nincs happy end. Az egyik gyerek meghal, a másik pedig elmondja a gyászbeszédet. Aztán az ember úgy hajtja be az utolsó oldalt, hogy istenem, de jó élni!
Kiadó: Gabo Könyvkiadó
Eredeti cím : The Fault In Our Stars
Nyelv : magyar
Megjelenés : 2013
Kötésmód : ragasztott kötött védőborítóval
Oldalszám : 296 oldal
Méret [mm] : 147 x 216 x 27
Related Posts
Eli Landon egy évvel a felesége halála után, visszatér a családja tulajdonában lévő, a tengerparton álló Oromházba, hogy megpróbálja újrakezdeni az életét. Egy esztendővel korábban…
A Minden, minden egy érdekes alaphelyzetre építve indít, talán még az írásmódot is lehet szokatlannak nevezni, a sok kis apróság közbevetése miatt, ám sajnos a…
Végre itt a nemzetközi sikersorozat várva várt 4. része: Eva és Gideon szenvedélyes szerelmének története folytatódik!
Ha a legféltettebb titkainkat épp azoknak nem mondjuk el, akiket a leginkább szeretünk, vajon miben reménykedhetünk?