Könyvajánló: Lesley Pearse: Bízz bennem

Lesley Pearse szeret írni, én pedig szeretem olvasni. Minden egyes könyve egy nagy utazás. Nem vidám, nem könnyű, de érdemes elmerülni benne.

Ezúttal Dél-London egyik kisvárosából indulunk, ahol tanúi lehetünk annak, hogy egy jobb sorsra érdemes férfi miként válik bűnössé, miközben tulajdonképpen nem is követ el semmi olyat, ami miatt hosszú évekre börtönben kellene sínylődnie. De egy szerencsétlen fordulatnak köszönhetően mégis ő lesz az, akinek bűnhődnie kell. A felesége halálos balesete azonban nemcsak a férj, hanem a két lány, Dulcie és May életének folyását is új mederbe tereli. És innen indul igazából az a szomorú mese, amit Lesley Pearse mond el nekünk.
Az írónő ismét rendkívüli mélységeit tárja fel az emberi léleknek ebben a vaskos kötetben, ami azonban mégsem lesz száraz, unalmas és csöpögős. Amellett, hogy egy jól felépített történetet kapunk, tanúi lehetünk a két nagyon különböző életszemléletű lány életútjának. Végigkövethetjük, amint a szerető családi fészekből – hiszen az apjuk mindent megtett annak érdekében, hogy boldog gyermekkoruk legyen – előbb egy zárdába kerülnek, ahol a szigorú szabályok cseppet sem segítenek a lányoknak abban, hogy feldolgozzák a szüleik elvesztésének tényét. Ám a fiatalabb testvér, May hamar felfedezi, hogyan tudja levenni a lábukról a komoly arcú apácákat. Nővére azonban képtelen csak úgy elfeledni a múltat, ezért számára kínszenvedés minden egyes nap, amit a Szent Vincében kell töltenie. Négy hosszú év után Dulcie Mr. Masters farmája kerül, ahol szintén nem egy szerető családi közeg fogadja…
A szerző számtalan fordulattal és nagyszerű karakterábrázolással bontja ki a történetet, amelynek én mégis azt látom az egyetlen hibájának, hogy kissé túlírt. Persze rengeteg olyan pontja van a sztorinak, ami megrázza, megindítja vagy akár mélységesen felháborítja az olvasót, mert a szereplők olyan elevenek lesznek a leírt szavak által, hogy képesek vagyunk a szó szoros értelmében együtt lélegezni velük. Együtt örülni egy új országnak, egy új szerelemnek… De mégis sok egy kicsit. Jodi Picoult műveihez lehet némiképp hasonlítani Pearse munkáit, ám Picoult amellett, hogy mélyebbre ás és jobban elgondolkodtat, még a dinamikát is nagyon érzi, nála még soha nem éreztem, hogy ezt már nem kellett volna, hogy ezt a szöveget egy kicsit meg kellett volna húzni. Ettől függetlenül Lesley Pearse ismét nagyot alkotott, csak legközelebb egy szigorúbb szerkesztőnek adják oda a kéziratot.
M. Horváth Zsanettnek pedig ezúton köszönöm a nagyszerű fordítást.
Dobos Attila

Kiadó: Ulpius-ház
Megjelenés éve: 2013
Terjedelem: 744 oldal