Könyvajánló: Vásáry Tamás: Üzenet

Egy nagy művész grandiózus önéletírása ez a könyv. Vásáry Tamás Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, karmester most íróként mutatkozik be a nagyközönségnek. Kötete egy nagyszerűen megkomponált mű, amit minden olvasni szerető embernek csak ajánlani tudok.

A már igen korán nagy tehetségről tanúbizonyságot gyermek Vásáry zenei pályán történő elindulását megnehezíti a Debrecent – ahol akkoriban a Vásáry család élt – is elérő háború. Mint oly sok kor- és sorstársának, neki is számtalan nehézséggel kellett szembenéznie: a gyakori légicsapások, a mindennapi betevő előteremtése, a pincékben töltött végtelennek tűnő napok, a kilátástalansággal vívott küzdelem. A háború után rendeződni látszik Vásáryék helyzete, mert az apa földművelésügyi államtitkári kinevezést kap az új kormányban. Ám nem bizonyul tartósnak a helyzet, ugyanis hamarosan az egész család a kitelepítésre várók között találja magát. Végül Kodály Zoltán hathatós közbenjárásának köszönhetően Tamásnak nem kell elhagynia az országot. És tulajdonképpen ez az a pont, ahonnan elindul az ifjú tehetség útja a majdani világhír felé. Láthatjuk a magára maradt gyermek felnőtté és művésszé válását egy újjáépülő országban, ahol az 50-es évek művészvilága a szemünk előtt bontja ki, s tárja szélesre a szárnyait. Az ifjú művész karrierje szépen ível felfelé a kitartó munkának és a zenéhez való alázatos hozzáállásának köszönhetően. A húszas évei elején járó Vásárynak lehetősége nyílik arra, hogy bebörtönzött szülei szabadon bocsátásának ügyében magától a belga királynétól kérhessen segítséget. Ezt követően a család Belgiumban telepedik le, majd Svájcban kezdenek új életet. Ekkor már egyértelműen az ifjú Vásáry a családfenntartó, amit a szülei nehezen fogadnak el. Svájcban találkozik a „főhős” a későbbi feleségével is. Ez a kapcsolat döbbenti rá a fiatal zongoraművészt arra, hogy szülei túláradó szeretete bizony béklyóba is köti őt. Rengeteg belső vívódás, a szabadság utáni vágy, sőt olykor még az önnön tehetségét is kétségbe vonó művész képe bontakozik ki előttünk ezeken az oldalakon. Ám végül felülemelkedik eme kételyeken, és céltudatosan elkezdi járni a maga útját, amelynek irányát már nem elsősorban a szülők határozzák meg.
Számtalan ismert névvel találkozhatunk, miközben Vásáry mesél, mesél és mesél. Kodály, Cziffra György, Fischer Annie, Kádár János és megannyi más művész és politikus játszik hol kisebb, hol nagyobb szerepet a szerző életében, közvetve vagy közvetlenül, mi, olvasók pedig önfeledten merülünk el a szavak áradó tengerében, hogy megmártózva a hullámokban, egy már ismert, mégis új világot látva várjuk a következő kötet(ek) megjelenését.
A könyv olvasása közben magunk is az 1940-es, ’50-es, ’60-as években érezhetjük magunkat, hiszen a szerző megteremti azt az atmoszférát, ami által a sorok életre kelnek, mindent olyannak láttatva, amilyenek valójában voltak.
Az Üzenetnek köszönhetően egy olyan élménnyel leszünk gazdagabbak, amit sem a történelemkönyvekből, sem a korabeli híradók anyagaiból nem kaphatunk meg, miközben a szerző egy pillanatra sem feledkezik meg arról, hogy most is, mint művészként mindig: nem önmagának játszik, hanem a közönségnek. Úgy alkotta meg a kötetet, hogy az olvasó azt érezheti: hogy minden mondat csak neki szól. Csodálatra méltó az az emlékezőképesség, amivel Vásáry rendelkezik. Olyan aprólékos részletességgel cizellált képeket alkot a szavak által, hogy magunk előtt látjuk az embereket, a helyszíneket, mintha egy film díszletei lennének, s általuk lesz teljes a történet. Lenyűgöző az a könnyedség, ahogy szerző élettel tölti meg a lapokat, bizonyítva ezzel számomra, hogy Vásáry Tamás mint író is elismerésre méltót alkotott. A család, a barátok, a fiatal tehetség útját egyengető tanárok, művészek hamar a mi ismerőseinkké is lesznek, s szinte csodálkozva eszmélünk rá az olvasás végeztével, hogy tulajdonképpen csak szemlélői voltunk ennek a nagyszerű karriertörténetnek, illetve annak első fejezetének, hiszen ez a kötet még csupán a 60-as évekig eleveníti fel Vásáry Tamás életének történéseit.
Lehetne Prousttal párhuzamba állítani az Üzenetet, ám ez a mű nem az idő regénye, hanem az emberé, aki felcseperedve és önmagát megtalálva, a művészete által időtlenné vált. És ami a legcsodálatosabb, hogy eközben ember tudott maradni.
Végezetül dicséret illeti a kiadót mind a külcsín, mind a belbecs miatt, mert nemcsak egy remekül megírt könyvvel van dolgunk, hanem egyúttal egy igényes kivitelű kötettel is.

Dobos Attila

Kiadó: Libri
Megjelenés éve: 2013
Terjedelem: 1243 oldal

Rendelhető a következő linken: http://www.libri-kiado.hu/konyveink/konyv/357/Uzenet_I.