Könyvajánló: Kristina Ohlsson: Az 573-as járat

Van egy jó hírem: Kristina Ohlsson 1979-ben született. Tehát még csak 35 éves. Ez pedig azért jó hír, mert így még igen sok remek krimire számíthatunk tőle.

Ezúttal némileg szakított a hagyománnyal, és nem egy gyilkos után kell nyomoznia Fredrika Bergmannak és társának, Alex Rechtnek. Az előző kötet óta történt némi változás Fredrika életében, ugyanis második gyermeke születése után nem tért vissza a rendőrség kötelékébe, hanem az Igazságügyi Minisztériumban tölt be – egyelőre – gyakornoki posztot. Ám miután egy fenyegető levelet találnak egy Stocholmból New York felé tartó utasszállító fedélzetén, beleveti magát az ügybe. Hiába telt el tíz év az ikertornyok drámája óta, a terrorizmus árnyéka továbbra is minden másnál sötétebb.
A levél felbukkanása előtt a stockholmi kapitányság bombamerényletről értesül. A hívó négy helyszín robbantását helyezi kilátásba, amivel eléri, hogy a rendőrség erőinek nagy része ennek a bejelentésnek a felderítésére összpontosuljon – eközben az 573-as járat, a fedélzetén több mint négyszáz utassal felszáll, és megkezdi útját a Nagy Alma felé.
Az amerikaiak a gépen lévő fenyegető levél miatt egyértelműen megtagadják, hogy a gép a légterükbe repüljön. A stockholmiaknak pedig nem kis nehézséget jelent, hogy a földről kell nyomozniuk az ügyben.
Hamarosan kiderül, hogy az amerikaiak már korábban tudtak arról, hogy a repülőt el fogják téríteni, ám a svéd nyomozók előtt ezt a tényt csak később fedik fel.
A cselekményről képtelenség lenne úgy írni, hogy ne csorbítsam az élményt, ezért csupán annyit jegyzek meg, hogy aki valaha is olvasott már olyan írást, ami után már nem volt szükség körömcsipeszre, az nagyjából sejtheti, hogy milyen utazásra invitál minket ez a nagyszerű tempóérzékkel megáldott, fiatal írónő.
A filmszerűen pergő cselekményben nincs üresjárat. A három helyszínen zajló történések egyetlen pillanatra sem eresztik az olvasót. És ha valaki esetleg nem ismerné az előző köteteket, annak sem lesz hiányérzete, mert a szerző mindig megadja a kellő információt, ami a regény maradéktalan élvezetéhez szükséges (viszont mindenképpen javasolt az előző három mű elolvasása is, a szükséges adrenalinbevitel miatt).
Ohlsson könyvei nekem annyiban hasonlítanak Jo Nesbo írásaira, hogy az ő főhősei is regényről regényre kerülnek egyre közelebb, és lesznek egyre elevenebbek. Illetve, hogy az éppen nyomozott történet mellett mindinkább megismerhetjük a magánéletüket, ezáltal ismét jó néhány kedves – virtuális – ismerőssel gazdagodunk.
Dobos Attila

Kiadó: Animus
Fordította: Erdődy Andrea
Megjelenés éve: 2014
Terjedelem: 396 oldal